Balla Zsófia: A darázs fészke. Értekező líra (Budapest, 2019)

A vers hazája

sében ki kell ásnia magát a felszínig. Kérdés, hogy sikerülhet-e. Sok múlik azon, mekkora a közegellenállás. ÚSZIK A FÖLDBEN Úszik a földben egy ember. Hullámot vetnek a dombok. Türődnek besüppedt szájjal. Karja forog a göröngyben. Kidugja arcát a napra, ázalék, alga, gyökerek, giliszták rátekerednek, repül felcsapott göröngy, fű. Nagy levegőt vesz, kifújja. Amíg a tájék tart. Úszik, úszik az ember elhivatottan. Az égből falapáttal szórják a földet, nézik. A KÖZEGELLENÁLLÁSRÓL, RÉGEN ÉS MA. Nézzük: ha a XIX-XX. század fordulójáról, vagy a két világhá­ború közötti korszak, tehát irodalmunk fénykorának nagyjairól beszélünk, akkor kiket sorol fel mostan­ság író és olvasó: Ady, Babits, Kosztolányi, Móricz, Juhász Gyula, Krúdy, Karinthy, József Attila, Rad­nóti. Esetleg Füst Milán, Szép Ernő neve is felbuk­kan. De sosem említik Áprilyt, a nagyszerű Jékelyt, 180

Next