Balla Zsófia: A darázs fészke. Értekező líra (Budapest, 2019)

A vers hazája

„És minden ige fölöttem lebeg” Vallomás József Attiláról Sodródó törmelék az emlékezetben - József Attila­­sorok, képek, versek. Szállóigévé, költői-költészeti közhellyé koptatott fordulatok bukkannak föl min­den kimondott vagy leírt szóhoz (most is: „Bukjföl az árból hirtelen, / ne rántson el a semmi sodra” - s itt már benne is lennénk a példában, mi az a semmi, az a József Attilától származó kifejezés, amely ilyen erő­vel ránt magához), ezek a képek, sorok tapétázzák­­bélelik a kései időt, a sorsfordítónak, történelminek tűnő mindennapi eseményeket. Új versek olvasásakor József Attila-szövegek derengenek át a sorokon. Az ő duktusa, beszédmódja, kérdései, viselkedésmintái ütnek át az igyekezeten és a válaszokon. Működik. „Hörpintek valódi világot/habzó éggel a tetején" (Ars Poetica, 1937) Milyen költő milyen tején nőttünk föl? Az ikermell Arany János és József Attila. Amikép­pen van a zene mindensége és azon belül, fölül, kí­vül Johann Sebastian Bach univerzuma, azonképpen 224

Next