Bán Zoltán András: Betűtészta. Esszék, kritikák, emlékezések (Pozsony, 2018)
Utószó
UTÓSZÓ 2009 óta nem jelent meg esszéket, kritikákat tartalmazó kötetem, noha rengeteget írtam, az itt közölt anyag nagyjából 300 cikk átnézése után állt össze. A cím a Kalligram folyóiratban 2015 februárjában elkezdett sorozatomból származik. Mivel találóbb most sem jut eszembe, idemásolom a sorozat első, Ford Madox Fordról szóló (itt most nem publikált) esszéjének beharangozóját: „Betűtésztát fogok gyúrni, régi és új betűk felhasználásával, vagyis a friss olvasmányélményekhez mindig kapcsolódik majd valami hang vagy emlék a múltból, a magam múltjából és az újonnan megjelent betűk történetéből is. Nem tervezem, hogy csupa remekműről vagy legalább igazán jó könyvről fogok beszámolni (elvégre nemhogy remekműveket, de még vérbeli jó könyveket is csak nagyritkán olvas az ember; különösen, ha már megért egy bizonyos életkort, és egyre gyanakvóbbá vált a szellem dolgaival kapcsolatban. ..). És azt sem ígérhetem, hogy csak az úgynevezett magas kultúra termékeiről lesz szó (bár manapság tömegkulturális jelenséggé vált majdnem minden kultúrtermék, ami meg nem, az nem is számít kultúrának; vulgo: „ami/aki nincs a Facebookon, az nem létezik”...); igyekszem mindig az engem személyesen foglalkoztató problémákról beszélni, melyek olykor egy krimi vagy bűnregény maszkjában lepik meg és teszik valamilyen módon ma-325