Bán Zoltán András: Betűtészta. Esszék, kritikák, emlékezések (Pozsony, 2018)
Krimi, bűnregény, spiclik, emberek
idő kerekét 1944-ig, töröljük el az azóta eltelt idő emlékezetét, s ennek szimbólumaként állítsuk vissza a budapesti Kossuth-tér 1944- es állapotát - József Attila és főképp Károlyi Mihály szobrának eltávolítását is jelenti. Ez ellen sokan tiltakoznak. Parti Nagy azonban megfordítja a dolgokat, nála a két szobor hagyja el a teret s a parlamentet, amely nem érdemli meg őket. S ebből gyönyörű költészet kerekedik, sírnivaló, ragyogó kis szépprózai műremek. „Úgy es vástak el, a hajnali magyar ködbe, de meg nem haltak.” Mon ami, ezt írtad első leveledben a Kádár-szisztéma és a politikai költészet viszonyát jellemzendő: „a politikai költészet tiltása egy alku keretében, amely cserébe nagy szabadságot kínált a »magánéleti költészetben«”. Nagy egészében persze egyetértünk. De a helyzet egy kicsit bonyolultabb. Mert az elismert és támogatott költészet nem volt azért annyira magánéleti, elég, ha belegondolunk, hogy a kor államilag legfavorizáltabb költői, Juhász Ferenc és Nagy László korántsem Intim Pista líráját művelték; nem, ők tényleg „a mindenséget kívánták versbe venni”, és rosszabb műveikben - ellentétben Babitsosai - igenis túljutottak magukon, egészen „az értelemig és” - de mennyivel tovább! Hogy mi kellett Aczéléknak ebben az univerzumig feszülő, de mindenekelőtt mezőgazdasági ihletésű lírában, azt tényleg nem tudom megfejteni, talán a totális, politikailag valóban gyökeresen kiherélt űr, udvariasabban szólva Kozmosz, amely persze kiérlelt költői technikával és nyelvvel, sokszor erős tehetséggel párosult. Gagarinék mellett nem Farkas Bertalan, hanem ők voltak a nagy magyar kozmonauták. De Váci Mihályon és a levitézlett tűz-táncosokon kívül volt azért politikai költészet, ha dugáruként is. Illyés pár versét hozom fel példának, Az orsók ürügyén, a Mozgó világ elég egyértelműen politikai versként is értelmezhető, vagy kedvencem, a hetvenes évek egyik legnagyobb magyar verse, A fecske és a falevél, ahol megvillan egy dátum is: 1968. (És ne felejtsük el, hogy ez a költő írta a huszadik 234