Bán Zoltán András: Betűtészta. Esszék, kritikák, emlékezések (Pozsony, 2018)

Magyar örvényes

A szarvassá változott Mandarin (Magyar költők Bartók-képe) Fodor Géza emlékének Az európai kultúra megszokott jelensége, hogy kultúrhéroszokat teremt. Talán ama hiányérzettől indíttatva, amely a totális szeku­larizáció idején elfogja az istentől elhagyott világ lakóit. Ha nem lennének kultúrhéroszok, fel kellene őket találni. Mindez nagyjá­ból a romantika korszakára tehető. Németországban Goethe, na­gyobb mértékben Beethoven (később Hölderlin) említhető, Ang­liában talán Byron, az oroszoknál Puskin (némileg Dosztojevszkij és Tolsztoj), a franciáknál Balzac, a sátános Baudelaire, később az elhallgató Rimbaud. Nálunk egyértelműen Petőfi volt az első kultúrhérosz, de a mitologizálási folyamat korántsem zárult le vele. A 20. század­ban Bartók Béla és a „hozzáköltött” József Attila a két legfonto­sabb kulturális hős (és Csontváry is jut némi szerephez, legalábbis a magányos zseni-cédrussal azonosított festő; példa lehet a folya­matra Huszárik Zoltán filmje is, ráadásul úgy, hogy a tervek sze­rint a kultúrheroikus öngyilkosságot elkövetett Latinovits Zoltán lett volna a címszereplő). 317

Next