Bán Zsófia: Esti iskola. Olvasókönyv felnőtteknek (Pozsony, 2007)
Hogyan nem
Most elmondom nektek azt is, hogyan nem találkoztam Kaffka Margittal. Kimentem a Nagykörűtra, hogy vegyek egy sp.ulni napsárga cérnát, életemben a színek ügy követik egymást, mint az évek, amit szépen befűznék a szerelmetes, új Singer varrógépembe, hogy végre beszegjem a zászlót, amit a nó'i tagozatnak a hétvégi városligeti felvonulásra ígértem, holott olyan, éppen kedvemre való borongós idő volt, hogy legszívesebben Menyussal sakkoztam volna a Széchényi fürdő gőzölgő, melegvizes medencéjében, ahol mindig olyan megejtően bepárásodik a kerek, szarukeretes szemüvegének üvege, de a kötelesség az kötelesség, az ígéret meg ígéret, a politika az politika, a szerelem meg momentán nem jut eszembe, hogy mi, és amúgy is valamivel ki kell tölteni az időt, el kell hitetni magunkkal egy s más dologról egy időre, hogy az fontos, mert különben egybekulcsolt kezekkel ülnénk az útszélen, és talán ez volna a természetes - minden egyéb csak magahitető fontoskodás, már messziről világított a Röltex bolt vidám, kékes-pirosas fénye, az autósok a megszokott módon gyilkolászták a gyalogosokat a zebrán, a villamosvezető pedig úgyszintén, a lehető leghétköznapibb módon csapta be az ajtót a szerelvény felé lélekszakadva loholó, reménybeli utasok csalódott orra előtt, mire is megszaporáztam a lépteimet, hogy azért ne menjen már el ezzel az egész délután, vettem egy Esti Hírlapot az újságosnál - és akkor. Most elmondom nektek azt is, hogyan nem találkoztam József Attilával. Leszaladtam a Copacabanára egy kicsit focizni a fiúkkal, pedig édesanyám figyelmeztetett, hogy nem lesz ennek jó vége, hogy állandóan a parton focizok a fiúkkal, nem veszi ki magát, úgymond, jól, mégiscsak úrilány volnék valahol, meg aztán a végén már egészen olyan leszek, mint egy fiú, ám ekkor mosolyogva hívtam fel édesanyám figyelmét arra, hogy mama, nézd, ha netán fiúvá változnék, akkor egyrészt olyan lennék, mint a rege a csodaszarvasról, csak pont fordítva, 214