Bárdi Nándor: Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete (Pozsony, 2004)
2. Korszakok és generációs csoportok a magyar kisebbségek történetében
65 adványban fordultak a területi szervekhez. Ebben a saját sérelmeiken túl, az oktatási és nyelvhasználati problémákat illetve saját szervezet létrehozásának szükségességét vetették fel. Miután a helyi hatalmi szervek az akciót elítélték, a csoport újabb beadvánnyal már az SZKP KB Politikai Bizottságához fordult. Ebben az anyanyelvi oktatás problémáját állították a középpontba. („Az anyanyelvi oktatás kiterjesztését az óvodai, szak- és felsőoktatásra is, az általános és középfokú iskolák számának növelését a magyar többségű területeken.”69) A beadványt újabb szigorú intézkedések követték: állásvesztések, katonai behívások, áttelepülések Magyarországra. Ezt követően a nyolcvanas évek második feléig a kárpátaljai magyar „közéletben” egyedül az figyelhető meg, hogy a Forrás Stúdió ellenében 1971-ben létrehozott József Attila Irodalmi Stúdió vezetői a Balla László, Márkus Csaba, Erdélyi Gábor (a Kárpáti Igaz Szó napilap vezető munkatársai), 1981-ben átadták a helyüket a fiataloknak: Balla D. Károlynak, Dupka Györgynek, Horváth Sándornak. Majd a gorbacsovi peresztrojka meghirdetésével ebből a körből indult el különböző kulturális csoportok szervezése. A harmadik periódust a többségi (párt)politika szempontjából homogenizációs, míg a magyar kisebbségi elitek felől nézve identifikációs időszaknak nevezem. Az előbbit arra alapozom, hogy a szocialista országokban a hatvanas évektől egyre inkább része volt a rendszerlegitimációnak a (többségi) nemzeti szimbólumok használata és a függetlenségi hagyományok, történelmi erények hangsúlyozása. Ennek folyományaként az etatista és egalitárius szándékok is (utólag csak öncsalásnak tűnő) nemzetépítő stratégiaként jelentek meg Ceau§escu és Milosevic politikájában. S ez meghatározta a meglévő magyar intézmények működését. Az ilyen stratégiát közvetlenül meg nem fogalmazó Csehszlovákiában és Kárpátalján hasonló folyamat játszódott le, mert a kulturális-nyelvi közösségnek tekintett magyarság, belső, generációváltási folyamatai révén, az állandósult konszolidáló-egységesítő törekvésekkel, a magyar intézmények természetes önfejlődési folyamataival került konfliktusba. Például ha léteznek táncházak vagy irodalmi körök, azok előbbutóbb meg akarják szervezni a maguk országos hálózatát, saját lapra, magyarországi kapcsolatokra akarnak szert tenni, újabb forráso