Báthori Csaba: A nyíl és a húr. Esszék, kritikák (Pozsony, 2005)
Belül tágasabb
ságát egy csapásra nyilvánvalóvá tenné a külföldi olvasó előtt, de tónusának objektivitása, bonyolult képalkotásának tárgyszerűsége és hűvössége fokonként megnyerheti a külföldi olvasók tetszését. József Attila az a költőnk, aki költői-gondolati vonzalmai miatt, valamint elvontságokkal haladó, de csóvaszerűen élénk képei miatt is alkalmas arra, hogy éppen a német szellemi környezetben érvényesüljön. A német nyelv, váratlan módon, sokszor segítségére siet a fordítónak, ha a versnek olyan pontjához ér, ahol elvont és konkrét képzet hirtelen egymásba ér. Egyetlen példát idézek, az Eszmélet második szakaszát: Bilder, blau, rot, gelb, wie Geschmier, sah ich in meinen Träumen rollen, wähnend, das sei die Ordnung hier im Flug war nichts verrückt, kein Pollen. Jetzt treibt mein Traum durch meine Glieder wie Dunst, Ordnung herrscht draußen, hart. Tags steigt ein Mond in mir, nachts wieder erscheint die Sonne innen, strahlt. Figyeljünk a negyedik sorra, abban is a verrückt befejezett melléknévi igenévre. A magyar hibban kifejezés jelenti az őrületet és elmoccanást egyszerre („te lökött”, mondjuk). A német ige ezen a helyen pontosan ugyanezt fejezi ki: vermeken jelenti a „lököttséget” („Du bist verrückt!”) és a dolgok elmozdulását („es ist verrückt worden”, „elmozdult”). Utalnék még néhány nyelvi jegyre a szövegben, amelyek fokozzák a szöveg hűvös csattogását, súlyos állításainak erejét: igyekeztem rövid szavakat válasz253