Báthori Csaba: A nyíl és a húr. Esszék, kritikák (Pozsony, 2005)
Belül tágasabb
utalva. A németre fordításnak egyik lényeges nehézsége, hogy a nyelvterület óriási, rendkívül tagolt, számtalan nyelvjárás árnyalja a nyelvhasználatot, és mind az élőbeszéd, mind az irodalmi nyelv lényegesen eltér egymástól. Jelentős osztrák írók neheztelnek egyeduralkodó nagy német kiadókra azért, mert azoknak a lektorai száműzik nyelvükből az osztrák árnyalatokat, egységesítik az irodalmi stílust. Ausztriában és Svájcban pedig feltétlenül megjegyzések kísérik - hol gunyoros, hol érdeklődő, hol elismerően csettentő megjegyzések - a német írók nyelvhasználati sajátosságait. A németre fordított magyar költő kárát látná, ha mondjuk egy északnémet olvasó valamely nyelvhasználati furcsaságon akadna fenn, vagy egy osztrák, egy svájci érdeklődő valamely szokatlan német fordulat miatt tenné le idő előtt a könyvet. Fordításomban igyekeztem hát József Attila magyar ízeit olyan plasztikus, a német irodalmi nyelv középsávjában gyökerező idiómában visszaadni, amely úgy juttatja célba ezt a művészetet, hogy közben megőrzi annak összetéveszthetetlen jegyeit. A Kedves Jocó!-ban előforduló kugler kifejezés Kugler Géza magyar cukrász nevét őrzi, az említett süteményt azonban ma már a legképzettebb háziasszony sem igen ismerheti, hát még a német, osztrák, svájci. Ezen a ponton olyan szót kellett alkalmazni, amely mindhárom nagy nyelvi közösség olvasói számára azonnal érthető - így került a versbe a Guglhupf a kuglóf, amely sem a magyar, sem az idegen nyelvérzéktől nem kíván külön erőfeszítést és hangzásban rokon az eredetivel. A fordítói munka közben hallgatólagosan, mi tűrés-tagadás, az a tudat uralja a nyelvi formálást, hogy a német nyelvű világban a német piac, a né-256