Báthori Csaba: A nyíl és a húr. Esszék, kritikák (Pozsony, 2005)
Belül tágasabb
/.../ egyszer libasültet enni ”-vel kezdődik (Kedves Jocó!), és a „se késed nincs, se kenyered”-sorral végződik (Karóval jöttél). A könyv európai sikere azon is múlik, mennyire hajlandó és képes megtanulni a kényelmes nyugati olvasó József Attila költészetét, mennyire képes azonosulni azzal a tapasztalati körrel, amely e versek nyersanyagát adja. Mennyire képes egyáltalán elviselni még a nagy költészetet? Ez a legfontosabb kérdés. 4. Sötét és világos Pedig József Attila költészetének fölszívását, befogadását megkönnyítheti néhány (részlegesen) rokonítható szerző hangütése, némely létező európai költészeti minta. Fogalmilag kipattanó, elvont magasba kapaszkodó, gondosan csiszolt nyelvi és képi világa Rainer Maria Rilke költészetére emlékeztet. Helyenként expresszív erővel formált látomásai Georg Trakl művészetéből is származhatnának. Műveinek társadalmi feszültségek iránti, erjedő érzékenysége Bertolt Brechttel rokonítja. Némelyik költeményének nyájas, könnyedén játékos modora Christian Morgenstern és Joachim Ringelnatz hangütését idézi. De sorolhatnánk Villon, Verhaeren hasonló verseit is. Munka közben nem feledkeztem meg arról, hogy a német hagyomány ismer olyan elődöket, akik művészetükkel errefelé, éppen az én fordításom felé mutatnak. A fordítás részben teremtés, részben találás. Miközben a klasszikus német szövegekben rokon, újra tükröződni képes formákat keresgéltem, számos korábbi szerző (Friedrich Rückert, August von Platen) 260