Báthori Csaba: A nyíl és a húr. Esszék, kritikák (Pozsony, 2005)
Belül tágasabb
és az emberi lét gyökeres tökéletesedését veszi célba. A szövegek ugyan a szenvedésből és a megalázottság tudatából táplálkoznak, mégis olyan érinthetetlen szférát sejtetnek, amelyben a méltóság igazi, csillapított erőterei érvényesülnek. József Attila dinamikus költészete még ma is, változatlanul, azzal hat, hogy fölrajzolja a személyes és társadalmi erők mélyen ellentmondásos szövedékét. Költői sokrétűsége nélkül csupán egy felvilágosító utópia tehetséges hírnöke volna. A nagy költészetet soha nem lehet ideológiai alakzatokra szűkíteni, hiszen az saját, csaknem összemérhetetlen világot teremt, és kifürkészhetetlen, befejezhetetlen mondatot alkot az emberi létezésről. 5. Forma és befejezés József Attila költészetét, említettem már, a kötött forma uralja: a huszas évek végétől a költő lényegében nem írt szabadverset. Köztudomású, hogy József Attila életművének tetemes része (az eleje javarésze, érett művészete teljes mértékben) kötött formában keletkezett. „Es mi a csudát akarnak a szabad verstől? Egy kis kötöttség iskolának, műhelygyakorlatnak, vagy egyszerűen csak rendes, tisztességes versnek sem ártana. ” - írja 1929-ben Új Magyar Föld és - nép te len szavak című cikkében, s álláspontja, költői gyakorlata bizonyítja, azután sem változott. Célom az volt, hogy a szerző formavilágát a fordításban érzékelhetővé tegyem, hiszen az a teremtő döntés alkotórésze, és az eredetiben is lényeges hatáselem. A sajátos lírai közlés minden egyes elemét egy idegen nyelvben tükrözni lehetetlen. Megkíséreltem 263