Báthori Csaba: A nyíl és a húr. Esszék, kritikák (Pozsony, 2005)
Belül tágasabb
Vegyük szemügyre most a rímkényszer fogalmát tágabb értelemben. Rímkényszer eleve csupán kötött formájú költemény esetén keletkezhet. De a rím nem csupán kényszer következménye lehet. Mihelyt a versíráskor eldől, melyik kötött forma mellett dönt a költő (dönt a szöveg, hiszen olykor maga a szöveg első hullámai vájják ki a forma medrét), ahhoz a formához már nagyjából kénytelen igazodni. Teljes kényszerhelyzet áll elő a - nevezzük így - kötött-kötött formákban (például szonett), részleges kényszerhelyzet pedig azokban az esetekben, amelyek az általános rímhasználati döntésen kívül nem rónak eleve meghatározott rímhelyzeteket a költőre (például József Attila, Téli éjszaka). A kényszerhelyzet rendszerint a hívó rím elhangzása után alakul ki: a versben előbb felcsendül egy sorvég, amelyre később rokon alakzat felel. Gyakorló költők azonban igazolhatják, hogy a vers sokszor a végétől fogvájón a világra: előbb formálódik meg a végleges változatban felelő rímnek minősülő rész, s csak aztán a „hívórím”. Ilyen értelemben tanácsosabb - a vers keletkezése szempontjából sorvégek erőtereiről beszélni; ez eleve enyhíti a kényszerhelyzetet. A rímkeresés folyamata beláthatatlan és sokrétű, nem tudnék általános szabályt felállítani. Annyi bizonyos: ha eredeti műről és nem fordításról van szó, a költők zöme ezt a munkát fáradságos gyönyörűségnek, nem nyűgnek tekinti. A kényszerhelyzet egyik jegye ugyanis, hogy a szöveg formálása közben egyáltalán nem szűkíti, hanem éppen tagolja, tágítja és mélyíti a vers közlendőit. Költők gyakori élménye, hogy a szöveg éppen az értékes rímváltozatok beépülése folytán nyeri el roppant szabadságát. 325