Bazsányi Sándor - Wesselényi-Garay Andor: Kettős vakolás. Terek - szövegterek (Pozsony, 2013)
II. Épület
WGA ahogyan végszónak tekinthető egy építészeti vitában is.13 Térey költői magabiztossággal, visszavonhatatlan érvénnyel foglal állást a rekonstruálni vagy megőrizni máig tartó, összeurópai kérdésében. A ciklus záró darabja, a Szerény javaslat14 megfellebbezhetetlen ítéletet mond a jelenleg is tartó újjáépítési tervekről: Szabad volt-e megbolygatni a rom-Drezda örökálmát? Azt mondom, istenkísértés újra fölállítani régi tornyát Siloámnak, ha le kellett dőlnie. Köveit számlálni vétek, és visszaemelni őket az eredeti magasba nem szabad. Az újjáépítés-eszme tavaszi élethazugság a bűnöző képzelet, hiszen a tanúnak, s összes ivadékainak úgyis szembe kell majd nézniük magával a csőddel. Ami egyszer leomolhatott, maradjon az anyaföldön. Ha van eszük, befalazzák az Óvárosba vezető utcák, rések, bejáratát, és kizárják örökre a vérkeringésből azt, ami a körutak között - a kénköves pokol helyén mégis megmaradhatott. Oda többé nem dugja be kerek orrát a villamos. -314