Bazsányi Sándor - Wesselényi-Garay Andor: Kettős vakolás. Terek - szövegterek (Pozsony, 2013)
III. Építés
WGA valójukban Demén, Madzar, de Nádas homlokzatai sem. Nem egészen egyértelmű, hogy Demén rigorózus szerkesztési elvei melyik helyiségcsoportnál váltanak téglányról négyzetre: a főhelyiségeknél?, a lakószobáknál?, vagy ahogy a regényben elhangzik: általában a szobáknál? Hasonlóképp nehéz elképzelni, hogyan is nézhet ki a Teréz körúti ház homlokzata. A Párhuzamos történetek leírásai gyönyörűek, de építészetileg bizonytalanok. Nádas szövegtárgyai - tárgyszövegei - rendre kibújnak a látvány, az újjáépítés terhe? igénye? alól; térbeli és funkcionális törvények helyett illeszkednek az irodalom szabályrendszeréhez. Az illeszkedés módja nem pusztán a helyesen alakított magyar mondat, hanem annak abszolút szépsége. Radics Viktória nagy ívű, jellemtipológiai elemzésének egyik megállapítására támaszkodva: az építészeti részletek bemutatásánál a szövegesztétikum, a szavak tektonikája, ornamentikája váltja ki a nyelvi mimésziszt, amelynek hiányában olykor nehézkes értelmezni Nádas részleteit. Ekphrasziszainak elbűvölő irodalmi ereje helyettesíti ezt az értelmezési igényt. Ezek a szövegek olyasfajta - olvasónként bizonyára különböző - belső képeket engednek festeni, amelyek relevanciájához, budapesti érvényességéhez, és hangsúlyozom: igazságához ugyanakkor nem fér kétség. Ez az olvasóként mélységesen átélt hitelesség, az ismerősség érzete azonban nem pipiskedő anyagleírás, hanem a mondatokba és bekezdésekbe fordított ritmus és ornamentika eredménye.) 368