Berta Ádám: Egon nem fáradt (Pozsony, 2011)
Okos, vidám, mellbevágó, naiv és fölforgató írások. Rendes novellák: tehát rendetlenek, rendetlenkedők. Fejre állósak. Mit tudom én, például a Sára kórházba kerül egy banális kispolgáricsaládi-esti helyzetet vezet tovább: mindenféle ez meg az után - Sára tejszínes gyümölcssalátát hoz be, de Gusztáv még egy pohár vizet se kér, a sört sem kívánja, fáj a feje és tévézni akar „csörgött a telefon. Halló, tessék - mondta Sára. 2017-ben, hosszú bentlakásos terápia után szólalt meg legközelebb." Hangsúlyosan napjainkban, a mindennapokban játszódó történetek - a játék szó itt igen helyénvaló, Berta Ádám komolyan játszik -, a szereplők a leghétköznapibbak, többnyire trendi, reflektálatlan figurák. Van azonban az elbeszélésmódban, a szóhasználatban is valami bravúrosan rafináltan trendi és reflektálatlan, amitől meghökkentően viccessé, szórakoztatóvá válik az egész. Ráadásul a novellák a legváratlanabbul érnek véget, mindenféle szokásos csattanók nélkül, amitől akkorát csattannak, hogy csak na! Kukorelly Endre „dolog, mely fényárban ölt árnyékkal megtoldott alakot” Marno János