Berta Ádám: Egon nem fáradt (Pozsony, 2011)

Okos, vidám, mellbevágó, naiv és föl­forgató írások. Rendes novellák: tehát rendetlenek, rendetlenkedők. Fejre ál­­lósak. Mit tudom én, például a Sára kórházba kerül egy banális kispolgári­­családi-esti helyzetet vezet tovább: mindenféle ez meg az után - Sára tej­színes gyümölcssalátát hoz be, de Gusz­táv még egy pohár vizet se kér, a sört sem kívánja, fáj a feje és tévézni akar ­­„csörgött a telefon. Halló, tessék - mond­ta Sára. 2017-ben, hosszú bentlakásos terápia után szólalt meg legközelebb." Hangsúlyosan napjainkban, a minden­napokban játszódó történetek - a játék szó itt igen helyénvaló, Berta Ádám ko­molyan játszik -, a szereplők a leghét­köznapibbak, többnyire trendi, reflek­tálatlan figurák. Van azonban az elbe­szélésmódban, a szóhasználatban is va­lami bravúrosan rafináltan trendi és reflektálatlan, amitől meghökkentően viccessé, szórakoztatóvá válik az egész. Ráadásul a novellák a legváratlanabbul érnek véget, mindenféle szokásos csat­tanók nélkül, amitől akkorát csattan­nak, hogy csak na! Kukorelly Endre „dolog, mely fényárban ölt árnyékkal megtoldott alakot” Marno János

Next