Bettes István: Égtenger úsztató. Harminc év versei (Pozsony, 2007)
Első könyv 1977-1990 - Szétcincált ének idején 1985-1990
úszás mellett „kötött ki”. (Nemcsak a kép zavaros, az élet is.) Ő a készebb költő. Csaknem kezdettől a maga hangján beszél: gunyorosan, groteszk hanghordozással. Igaz, meg-megcsókolja a romantikus, sőt az érzelmes dalok Múzsája is (például a József Attila 75. születésnapjára költött vers előtt, vagy az Almafa tüzes ága, illetve a Fogadj el fogalmazása közben). A legkomiszabb csúfolódásaiból is érződik: tragikus, és sorsát mélyen átélő ember. Tárgyak helyett társakat keres; a dolgai élőlények módjára viselkednek. A muskátli és a kaktusz szerelembe esik, s kapcsolatukra módot végül egy villanyborotva teremt. Páros élet? Efelé is csapódik egy fanyar mosoly: „járomszög ha ütöget is jobb a járomban párban.” Húsőrlőbe zuhan? Végveszély? Mókázik, szójátszik. Röhög a Kárpátok alatt. Ady után (s szabadon?)... Kuruc verbunkot imitál halandzsaszöveggel - ez az ő Thalyzmánja s ha már a történelem került szóba, egyik könyvoldalon egy kopasz tata - úgy sejlik - porolóval akarja megváltani a világot. Az elhunytakkal illemet tanít; PopKARaLÁBé címmel kifigurázza a pop-ipart. S idézőjelezi („ ”) önmagát és líráját is. Nehogy véletlenül a tömegek ópiumává váljon... (Mozgó Világ, 1983. január, 1. szám, 67-68. old.) ZALÁN TIBOR Külföldi magyar könyvek Bettes István: Bohócok áldozása (Részlet) Irónia és távolságtartás, ritmusérzés és redukált formai világ, szóhókuszpókuszok és avant-garde gesztusok, szürrealista tisztaság és fekete humor, gyilkos szatíra és az élet apróbb mozzanatainak a szeretete, abszurd és romantikus lágyság... Gyanúsan sokféle és gyanúsan összeférő jellemzőit soroltuk fel itt Bettes István költészetének. (Bettes Rimaszombaton született 1954-ben, költő, két gyermek atyja.) A felsoroltak bármelyike elegendő lenne ahhoz, hogy a fiatal csehszlovákiai író helyét megkeressük a magyar irodalom palettáján. Ám, ha megtaláltuk is, nehezen tudjuk megadni e hely koordinátáit, mert mint látjuk, kevesen jártak itt előtte, s e kevesek is nagyon különböztek egymástól. Járt itt Karinthy Frigyes meg Weöres Sándor meg szatirikus hajlamaikor Orbán Ottó, meg hát erre kószál(gat) mostanában Palotás Dezső és Cselényi Béla, meg Újvidéken Csorba Béla, s errefelé fordította lova orrát a közülünk korán elment, csöndes-drága költőbarát, VerbőczyTóni is... Valami egészen különös lét- és helyzetértékelésről van esetünkben szó, amikor a világlátást a költészet ördöge - s nem angyala - élesíti könyörtelenné, kíméletlenné. Elképzelhető, hogy Bettes költészetének kulcsszava az irónia. De az is lehet, hogy inkább a humanizmus. Talán ironikus humanizmus! Bizonyos csak az, hogy talált magának egy kifejezési formát, mégpedig egy olyant, amelynek legalább két 162