Bezeczky Gábor: Irodalomtörténet a senkiföldjén (Pozsony, 2008)
Dialógus, vita, cselekvő alany
Domokos Mátyás vitairatának fordulataiban Kulcsár Szabó Ernő a háztartás szókincsét fedezte fel, és teljes joggal ajánlotta kritikusa figyelmébe a szótárak tanulmányozását.206 Kulcsár Szabó Ernő eredeti módon mutatta meg azt is, hogy különösebb stílustörés nélkül lehet Szerdahelyi István egyik mondatát Domokos Mátyás szövege után illeszteni. Radnóti Sándor kritikája egészen más eset. Kétségtelen, Radnóti is súlyos szavakat alkalmaz: Kulcsár Szabó Ernő munkáit olvasva engem mindig meghökkent az, hogy miképpen reflektálhatja valaki ily kevéssé az általa elfogadott tanításból következő bölcsességet. Mintha egy tudományos választásokat megelőző dogmatikus, normatív, kizárólagosságra törekvő, gyanakvó, humortalan - és gyakran bizony smokk, vidékies - kedély helyettesítené a filozófiát, s e kedély retorikus módon aláaknázza a kimondott szavak tartalmát is.207 Az ilyesmiből aligha kerekedhetik jóízű vita. Az efféle jelzőkre talán válaszolni sem kell. Tartalmas, érdemi vita esetleg mégis kialakulhatott volna. Egyrészt az utóbbi néhány évszázadban ennél sokkal nagyobb gorombaságok is elhangzottak már komoly viták során, másrészt Radnótinak voltak figyelemre- és válaszra méltó észrevételei is az Esterházy-monográfia kapcsán.208 Kulcsár Szabó Ernő azonban szinte csak a gorombaságokat nehezményezte - és viszonozta. A külső szemlélő számára viszont az efféle megjegyzé-206 Domokos Mátyás „Az ’inautentikus’ kinyilatkoztatás”. Kortárs 37 (1993/3) 1-9.; Kulcsár Szabó Ernő „Okulj, magyar: Hegel, Sztálin, Derrida... Válasz Domokos Mátyásnak” Kortárs 37 (1993/5) 104-107. Kulcsár Szabó Ernő a válaszában megindokolja, miért hiányzik munkáiból az ékesszóló retorika és a köznyelvi meghatározatlanság: „Előre kell itt bocsátanom, hogy számos ponton elismerem annak a nyelvnek a bírálhatóságát, amellyel a nyolcvanas évek irodalmi folyamatait leírni próbáltam. Egy önmagát értelmező fogalmiság nyelvi szabályainak akkora a kényszerítő ereje, hogy sem az ékesszóló retorikát, sem az élőbeszédi meghatározatlanságot nem engedi érvényesülni.” Kulcsár Szabó Ernő „Okulj, magyar”. 105. 207 Radnóti Sándor „A posztmodem zsandár” Holmi 10 (1998/5) 739-746. 740. 208 A nyelvészek mostanában is elképesztően éles és nyers hangon szoktak vitatkozni. 110