Brenzovics Marianna: Darabolás (Pozsony, 2013)

7

A legtöbb vasárnapon Füzesi Márta zöld foteljában ül­tem, szemben egy összeégett szélű tévével. így hozták át a határon; jó tévé, csak meg kellett tisztítania a koromtól, magyarázta. Amikor kikapcsolta a készüléket, vörös terí­tővei takarta le, amely mindig beszorult a fiókba. Nem sze­rettem magát a színt, csak a beszorult térítőt, mint ahogy nem szerettem az életet, de szerettem érezni.- Mit iszol? - kérdezte. - Húgyot, lúgot, katonafingot - válaszolt magának. Teát ittam, Füzesi Márta kávét, fehér zoknija összenéző térdéig ért. Csehországban vette az apja. Elneveztem Füzesi Márta térdharisnyáját csehzokninak. Füzesi Márta sok szöveget tudott emlékezetből, nem­rég éppen Ady-verset tanult, amikor a tévéből megtudta, hogy a költő azon a napon halt meg. Utoljára a költő szü­letésének századik évfordulóján tanult Ady-verset, ezt a tényt akkor is a tévéből tudta meg.- Na - mondta -, ezt a verset nézem meg: Hazamegyek a falumba. 33. oldal. Nézd meg, 33. oldal, és nincs ott a vers! Hanem Az eltévedt lovas.- A 34. oldalon van. Hibásan írták be a tartalomjegy­zékbe.- Elrontották - Füzesi Márta fejcsóválva bezárta a kö­tetet, és belefogott a Gőg és Magóg szavalásába. Egy ideig udvariasan hallgattam, aztán egyre fájdalma­sabb arcot vágtam. Füzesi Márta megakadt a „rivali” szó­nál, ennek megörültem. Aztán a Párizsba beszökött az ősz-t kezdte el, a harmadik sornál abbahagyta, majd megkér­dezte, hogy melyik versben vannak a „gatyás, bamba” jel­zők, és hogy Ady-vers-e a Tedd a kezed homlokomra. József Attila, nem Ady, mondtam, és hátranéztem az ablakra: 211

Next