Brody, Alexander: A bolygó fénye. Hunyady Sándor arcképe (Pozsony, 2011)

Hunyady Sándor művelt körökben ismerte meg a műveltséget, züllött körökben a züllöttséget, újságírókörökben az újságírást. S minthogy fe­ledhetetlenül megmaradtak vidéki gyermekem­lékei is, úgy volt otthon mindenütt, hogy igazá­ból soha, sehol sem volt otthon. Mindig kívülről tudta figyelni a világot. Egy baráti körben tett vallomása szerint dzsentriszemmel nézi a zsidó­kat, zsidószemmel a dzsentriket, úri szemmel a szegényeket, szegény emberek szemével az ura­kat, kávéházból a kúriákat és kúriából a kávé­házakat. De bárhonnét nézett is, kitűnő szeme volt, a legparányibb apróságban is meglátta a társadalmilag jellemzőt, az anekdotában a tra­gédiát, de a tragédiában is az anekdotát. És ha soksikerű, sokszerelmn, sok betegséggel gyötört, de a halállal is elkomázó bohém életében szá­mos sikeres színdarabot és jó néhány népszerű regényt írt is - igazából és mindenekelőtt a tra­gikus élet szomorkásán anekdotázó novellistája lett, a legnagyobb novellisták egyike abban a magyar irodalomban, amelynek éppen a no­vella az egyik legnagyobb erőssége, már-már a nagyköltészet tőszomszédságában. Hegedűs Géza Legalább tíz olyan nagy novellát írtál, Sándor, amiket egyetlen kritikus sem tud megkarcolni. De még az idő sem. Mind a tíz világirodalmi ranggal illeszkedik be a legjobb magyar novel­lák közé... Bakaruhában, Aranyifjú, Havasi levegőn, Lovagias ügy, A vöröslámpás ház, Razzia az Arany Sasban, Kártyaaffér hölgy­­körökben, Selyem és bársony, Júliusi éjszaka, Szűrve habbal - a tizenegyedikként a Családi albumot. Illés Endre

Next