Brody, Alexander: A bolygó fénye. Hunyady Sándor arcképe (Pozsony, 2011)
Hunyady Sándor művelt körökben ismerte meg a műveltséget, züllött körökben a züllöttséget, újságírókörökben az újságírást. S minthogy feledhetetlenül megmaradtak vidéki gyermekemlékei is, úgy volt otthon mindenütt, hogy igazából soha, sehol sem volt otthon. Mindig kívülről tudta figyelni a világot. Egy baráti körben tett vallomása szerint dzsentriszemmel nézi a zsidókat, zsidószemmel a dzsentriket, úri szemmel a szegényeket, szegény emberek szemével az urakat, kávéházból a kúriákat és kúriából a kávéházakat. De bárhonnét nézett is, kitűnő szeme volt, a legparányibb apróságban is meglátta a társadalmilag jellemzőt, az anekdotában a tragédiát, de a tragédiában is az anekdotát. És ha soksikerű, sokszerelmn, sok betegséggel gyötört, de a halállal is elkomázó bohém életében számos sikeres színdarabot és jó néhány népszerű regényt írt is - igazából és mindenekelőtt a tragikus élet szomorkásán anekdotázó novellistája lett, a legnagyobb novellisták egyike abban a magyar irodalomban, amelynek éppen a novella az egyik legnagyobb erőssége, már-már a nagyköltészet tőszomszédságában. Hegedűs Géza Legalább tíz olyan nagy novellát írtál, Sándor, amiket egyetlen kritikus sem tud megkarcolni. De még az idő sem. Mind a tíz világirodalmi ranggal illeszkedik be a legjobb magyar novellák közé... Bakaruhában, Aranyifjú, Havasi levegőn, Lovagias ügy, A vöröslámpás ház, Razzia az Arany Sasban, Kártyaaffér hölgykörökben, Selyem és bársony, Júliusi éjszaka, Szűrve habbal - a tizenegyedikként a Családi albumot. Illés Endre