Bugár Béla: Olyan országban élek… Magyarokról és szlovákokról, mulasztásokról és lehetőségekről (Pozsony, 2004)
Biztonságos demokráciát
lileg kisebbségben van. Más vonatkozásban nem érzi magát értékesebbnek, de kevesebbnek sem a többségi nemzetnél. A francia forradalmat követően a modern európai nemzettudat a nyelvhez és az államhoz való kötődést egységbe vonta. A szlovákok talán attól tartanak, hogy ha a magyar nemzetiségi kisebbség helyett a magyar nemzeti kisebbség meghatározást használnák, azzal elősegítenék, hogy a szlovákiai magyarokban nemcsak a tnagyar nemzethez, hanem a Magyar Köztársasághoz való kötődéstudat is fölerősödjék. A történelmi Magyarországhoz, értsd: Uhorskóhoz való kötődésünk közös. A Csehszlovákiához és a Szlovák Köztársasághoz való kötődéstudatunk úgyszintén közös. És nemcsak ez, hanem az is meghatároz bennünket, hogy Szent István idején és napjainkban is egymás mellett kellett és kell élnünk. Hadd ne magyarázzam, mentálisan, pszichikailag mennyire nyomasztó ez a többség részéről alkalmazott erőszakos kollektív identitásmeghatározás. Még akkor is az, ha igazából úgy hull le rólunk, mint „ruha másról a boldog szerelemben” - József Attilát idézve. A legfőbb baj ezzel az, hogy szlovák barátaink azzal, hogy az országukban élő magyarokat nemzetiségi, s nem nemzeti kisebbségként titulálják, önmagukat csapják be. És önmagukat tartják azon az éretlenségi szinten, amely a dackorszakra jellemző. Tudatosítaniuk kellene végre, hogy azonosságtudatot nem lehet és nem szabad rákényszeríteni senkire. 26