Chmel, Rudolf: Jelen és történelem. Az etnokráciától a demokráciáig és vissza (Pozsony, 2014)
II.
Szlovák-magyar kettős irodalmiság Ebben a fejezetben megkísérlem azoknak a problémáknak a feldolgozását, amelyek a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok nyelvi és társadalmi, illetve szociális előfeltételeinek, kiindulópontjainak vizsgálatával összefüggésben vetődnek fel. Nem arról van szó, hogy a tárgyat megfosszuk irodalmi specifikumától. E kapcsolatok irodalmi jellege újabb vonatkozásokkal egészül ki. Az itt előforduló fogalmak történelmileg változók, a nemzettudat és az irodalom fejlettségével függnek össze. Az alább felsorolt számos feltétel csupán egy, történelmileg meghatározott, az államfordulatig terjedő időszakra - általában a múlt századra, főképp az osztrák-magyar kiegyezést (1867) követő korszakra érvényes. Ezt a korszakot a történelemben a szlovák-magyar kapcsolatok, de főleg a magyarosítás többféle sajátos formája jellemzi; értekezésünk alapja a szlovák-magyar kapcsolatok dialektikája. Szlovák részről fennállt egyrészt a magyar irodalomtól való szándékos, programszerű idegenkedés, amely a magyar irodalom elleni „védőanyagot” a cseh, az orosz és más irodalmakból nyerte. Másrészt vitathatatlan tényként kell megállapítanunk azt, amit számos neves kortárs is igazolt, hogy a magyar irodalmat a szlovák kulturális és olvasói környezetben eredetiben ismerték, s ez hatott a szerzői, szövegbeli és olvasói konkretizálásra is. A szlovák irodalomtörténet a tapasztalatokra támaszkodva elismeri a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok sajátos voltát, megállapítja, hogy a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok különböznek a szláv irodalmakkal való kapcsolatoktól. Ezt a következtetést főleg a két irodalom szembeötlő nyelvi eltérése (ami megkülönbözteti a szlovák és más szláv irodalmak hagyományosan kutatott kapcsolataitól), az irodalmi fejlődésben mutatkozó különbségek és azonosságok alapján vonja le. Fontos szerepet játszik az egy államalakulatban való együttélés is. En-108