Csaplár Vilmos: Igazságos Kádár János (Pozsony, 2010)

Igazságos Kádár János

A békéscsabai óvónők hamarosan virágágyást ké­szítettek az udvaron. A gyerekeket is bevonták a mun­kába. Együtt mentek ki az erdőbe, a felnőttek meg­mutatták, hogyan kell vigyázva, tövestől kiemelni a lila virág néhány szép példányát, de visszatérve, az ágyásba már a gyerekek ültették el őket, sőt ők is locsolták a kis kertet, naponta kétszer. A televízióban a természetjáró sorozat egy teljes darabját a lila virág bemutatásának, méltatásának szen­telték. Csak az első számú botanikust szerepeltették benne, és szó sem esett arról, hogy létezik, létezhet más tudományos fölfogás, mint az övé. Miután megint kifejtette azt a véleményét, hogy ez az egyelőre név­telen, csodálatos mutáció az ibolyával és a gyöngyvi­rággal áll a legközelebbi rokonságban, divat lett a nők­nek ibolyával és gyöngyvirággal kedveskedni. Az újszülött lánycsecsemők nagy számban kapták a Gyöngyi és az Ibolya nevet. Szolnokon a verseghysek közös klubestet tartottak a Tiszai Vegyikombinát szakszervezetével és kom­munista ifjúsági (rövidítve: KISZ) szervezetével. Ott semmiféle virágról nem beszélt senki, amiből arra lehetett következtetni, hogy helyreállt a béke. Szép idő is lett. Erősen tavaszodott. Kádár János felesége épp a tyúkokat etette a házuk mellett drót­hálóval elkerített baromfiudvaron, amikor Ronaldó elvtárs elhaladt a közelben.- Jó reggelt! - köszönt Kádárnénak, aki mérgesen toppantott, mert az egyetlen kakasa nagyon csipkedett egy szegény tyúkot, hiába próbált az menekülni előle. 85

Next