Csehy Zoltán: Experimentum mundi. (Poszt)modern operakalauz, 1945-2014 (Pozsony, 2015)
E
a személyeknek, akik létükkel enyhíteni próbálták egyéni sorsának kínjait, a létbizonytalanság és a lét megértésének hiányából fakadó szorongás elviselhetetlenségét. Az elsőt a férfi anyja kapja, a másodikat a felesége, a harmadikat a szerető, a negyediket mi, az ötödiket a „szervezet”. Nem minden életréteg válik ennyire evidenssé, sőt a hatodiknál nem is jut eszébe a „címzett” neve, a hetediknél pedig bekövetkezik a vég... A drámai karakterű kultikus recitálás végül abbamarad, a test elpusztul. A pusztulással párhuzamosan egy favágó darabol szisztematikusan egy fahasábot: az egész mindig kettéhasad, és ez a darabolás elvben a végtelenségig folytatható. A fél egészként jelenik meg, majd tovább osztódik. Az életidő és az életelv e bámulatosan egyszerű metaforája egyszerre reprezentálja a pusztulás és a megmaradás dinamikáját. De azt a szenvtelenséget is, mely az anyaggal szembeni érzéketlenséget jelenti: ahogy a két vágást végző rituális gyilkosságot elkövető szamuráj akarata viszonyul a saját testéhez. Az utolsó Hanghordozó csapások mintha különlegesen erőteljes szívdobbanások lennének. Farkas Zoltán írja, hogy Eötvösnél eredetileg bohócjelenetről volt szó: a szomorú, recitáló karakter mellett megjelent egy vidám, néma, a pantomim eszközeivel dolgozó bohóc is, hogy ellensúlyozza és elbizonytalanítsa a diadalmas tragikumot. A darab karakterét így összegzi: „emelkedett szertartás és morbid vicc, sorstragédia és bohóctréfa, afennkölt és a közönséges szétválaszthatatlan elegyét alkotja ez a csaknem húsz percnyi jelenet, melyben a zenei rétegek hangzásvilága is meghökkentő ellentétet alkot.” A hetes szám kiterjedt szimbolikája az értelmezései lehetőségeket szintén megsokszorozza: és itt a szent Szűz hét fájdalmától kezdődően József Attila A Hetedik című versének kontextusáig számos egyéni értelmezés is szóba jöhet. A darabot a sakuhacsi nevű japán fuvola különleges hanghatásai is feledhetetlenné teszik. A darabot Magyarországon 1977-ben mutatta be a Budapesti Kamaraopera a Várszínházban Csengery Adrienn főszereplésével. A darab 2001 -ben jelent meg cd-n a BMC gondozásában (BMC CD 038). A cd a bemutató hanganyagát rögzíti. A tokiói Tokk Ensemble játszik. Előadók: Kaoru Ishii (recitáció), Shikzup Aoki és Katsuya Yokoyama (sakuhacsi), Yasunori Yamaguchi (favágó). A cd más vokális Eötvös-műveket is tartalmaz (Két monológ, Mese, Insetti Galanti, Tücsökzene). A Harakiri szerepel a Noh x Contemporary Music című, 2014- ben megjelent cd-n is (ALM Records, ALCD-98). Előadók: Ryoko Aoki, Kazushi Saito, Takashi Yamane, Satoshi Takeshima. 445