Csehy Zoltán: Experimentum mundi. (Poszt)modern operakalauz, 1945-2014 (Pozsony, 2015)
P
PETROVICS EMIL (Nagybecskerek, 1930. 2. 9. - Budapest, 2011. 6. 30.) „Az a fontos, hogy azt írjam meg, amit én hallok és amit én gondolok a zenéről. Túl lehet, túl kell lépni mindazon, ami ebben a században elromlott (nemcsak a zenére gondolok, hanem a többi művészetre is, egész életünkre), túl kell lépni azon, ami az emberi szabadság nevében rabságba hajtotta a művészetet” - nyilatkozta Petrovics Emil 1984-ben. Mindvégig ez a sajátos, szinte őserejű, mégis óvatos individualizmus biztosította zenéje erejét és maradandó energiáit. A szerb és a magyar kultúrában és nyelvben egyformán otthonosan mozgó zeneszerző a bánsági Nagybecskerek szülötte. Szerb népdalok című (1955) korai művében ez a kettős kötődés világosan meg is mutatkozott. Zenét Sugár Rezső, majd a Zeneakadémián -»Farkas Ferenc növendékeként tanult. Korán kapcsolódott be a magyar zenei életbe. Többek közt balett-korrepetitorként, karmesterként, zenei vezetőként, illetve nagy tekintélyű zenepedagógusként is dolgozott, pártolta és erősítette a magyar zenei életet dinamizáló kortárs zenei törekvéseket, noha ő maga alapvetően konzervatív szemléletű alkotó maradt. 1986-tól 1990-ig a Magyar Állami Operaház igazgatója, majd 2003-tól 2005-ig főzeneigazgatója volt. Átütő sikerét C’est la guerre című operájával aratta: ez a mű ma is a magyar operatörténet egyik fontos mérföldköve. A magyar irodalmi hagyomány különösen fontos volt a számára: Babits Mihály Jónás könyve című művéből pl. oratóriumot komponált (1966), Kármán József Fanni hagyományai című műve pedig kantátaírásra (1978) ihlette, de megzenésítette többek között József Attila, Szabó Lőrinc (Panasz és vigasz), Tóth Árpád és Nagy László verseit is. Kilenc kantátájának mindegyike irodalmi ihletésű. A hatodik („Megpihenünk”), mely Csehov Ványa bácsi című művén alapszik, egy Csehov-opera ígéretét, lehetőségeit hordozza magában (cd: Hungaroton, 2000, HCD 31958). Kamarazenei munkái közül kiemelkedik Balassi emlékére írt Cassazione című rézfúvósötöse (1953, LP: Hungaroton, 1976, 11811), fagottra és zongorára komponált Passacaglia in blues (1964, cd: Hungaroton, 1997, HCD 31725) című műve, jelentősek vonósnégyesei és rapszódiái (cd: BMC Records, 1999, 017, illetve BMC, 2001, 047). Salome című (1979) balettjét Oscar Wilde műve ihlette. Számos filmzene is fűződik a nevéhez. Petrovics zenéjének központi kategóriája az expresszivitás, a hatás, a drámaiság, a klasszicizmus felé hajló zenei nyelv, a rátalálás poétikája, vagy ahogy ő fogalmazta meg: „Nem kitalálni - megtalálni kell. Rátalálni. Rá kell találni a hangokra. Hogy melyikre, azt az ember biológiai alkata határozza meg. Találni kell, ez a titok.” Operái: C’est la guerre (1961) ♦ Lysistrate (1962, átd. 1971) ♦ Bűn és bűnhődés (1969). 837