Csehy Zoltán: Szodoma és környéke. Homoszocialitás, barátságretorika és queer irányulások a magyar költészetben (Pozsony, 2014)
III.
felvetései már csak azért is fontosak, mivel az 1990-es években Toldalagit egyes kritikusok gyakorlatilag félretették. Bodor Béla pl. így jellemzi az Oldott magány című,470 rekanonizációs esélyeket is tápláló kötet kapcsán Toldalagi érzéketlenül érzékeny és érzékenyen érzéketlen világát: „Erre a József Attilából Sík Sándor mellé szelídült békés haldoklásra - azok után, amit látnunk kellett - nekünk már nincs szemünk”.471 A kötet plasztikus szépség- és ártatlanságkultuszát Temesváry Kriszta az örök ifjúság kultuszába terpeszkedő örök emberi misztériumának látta.472 Ez a kultikussá váló szépség rítust teremt magának, egy komplex ünnepet, mely megállítja az időt. Ezt Nagy Méda kitűnően érzékelteti impresszionista kritikájában, amikor azt írja, a költő „elfelejtkezik az időről, míg körötte megnőnek a fűszálak”.473 Tburzó Gábor Jékely ellenpólusaként láttatta Toldalagit, a halállal szemben ő szerinte „a gyermekkor prosperói visszaidézésének költője”.474 Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a szinte nemtelen periódus válik Toldalagi számára a mindenkori idillé, mely nem esik a heteroszexuális normativitás imperatívusza alá, melynek csupán paradicsomi erotikája van, de szexualitása nincs, s jószerével az is csak innen, azaz visszapillantva látszik. A kötet több plasztikus fiúportrét tartalmaz (Gyümölcsszedő fiú, Gyermekarckép), melyek önmaguk szövetébe fogadják ezt az ártatlan érzékiséget: „Vendégfiúcska. Kék szeme / ijedten bámul. Oly fehér / a bőre, mint a gyenge tej, / mit szép leány kannákba mér. / Érezni jól a tejszagot, / a gyermekkor gyöngéd szagát, / mit éjidőn lehelnek szét / a fölvirágzó almafák” (Gyermekarckép). Épp ez a különös találkozása ártatlanságnak, szépségnek és a felfoghatatlan testtudatnak adja Toldalagi versének báját. Schöpflin Aladár harmóniát lát a kötetben,475 pedig épphogy e harmónia könnyű kikezdcímü kötetének újraolvasásához, PoLíSz 2010. nyár, 128. megjelenés, 83-91. A fenn Füst által említett Toldalagi-vers identifikálásához lásd e tanulmány 23. lábjegyzetét a 88. oldalon. 470 TOLDALAGI Pál, Oldott magány. Válogatott versek, Budapest, Szent István Társulat, 1995. 471 BODOR Béla, Ex libris, Élet és Irodalom, 1995. június 2., 13. 472 TEMESVÁRY Kriszta kritikája: Budapesti Hírlap, 1937. 3. 28., 13. 473 NAGY Méda, Toldalaghy Pál: Hajnali versenyfutás, Napkelet 15 (1937), 118. 474 THURZÓ Gábor, A húszévesek költői, Napkelet 15 (1937), 466-470, az idézet helye: 469. 475 „Kevés harmonikusabb lelket ismerünk ennél a fiatal költőnél” - írja. Vö.: SCHÖPFLIN Aladár, Toldalaghy Pál: Hajnali versenyfutás = Az az egy dal. TOLDALAGI Pál emléke, szerk. HAFNER Zoltán, Budapest, Osiris, 2000, 131. (Az OSZK őrzi a Schöpflinnek dedikált kötetpéldányt.) 447