Csehy Zoltán: Szodoma és környéke. Homoszocialitás, barátságretorika és queer irányulások a magyar költészetben (Pozsony, 2014)
III.
numa az emelt beszéd, a pátosz volt”,510 de ehhez szükséges hozzátenni azt is, hogy e terrénum nem is annyira terrénum volt, mint inkább viszonyítási alap, a kikezdés origója, ahonnan lebontható valami, aminek felépítménye recseg-ropog. A vers felfokozott artisztikuma is a pátosz allergikus kikezdéséről tesz tanúbizonyságot. Sziverinek épphogy pátoszallergiája van, miközben az ellenpátosz is pátosz. Szkárosi ezt a jelenséget egyfajta „korszerű klasszicizmusként” értelmezi.511 Ez a sokkal tetszetősebb megfogalmazás is kikezdhető, hiszen Sziveri klasszicizmusa a hagyomány deklasszálódása révén őrzi meg a hagyományt. Elég a csonka József Attila-mottóra gondolni: ráadásul épp József Attila pátosza és új klasszicizmusa az, amellyel talán Sziveri a legtöbbet polemizál.512 A Reménytelenül című vers parodisztikus, csonkoló, mégis pontos idézete megidézi az ősforrást magát, de a groteszk partikularitás zárójelbe teszi azt az attitűdöt, mely a József Attila-szövegben megképződik: „Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél.” A „semmi ágán ül szivem” így kerül árhuzamba pl. az „eszme képében szelíden reánk ül” sorral. Ez az egymásra íródás a reménytelenség széttartó alakzatait hozza létre: részint a tragikus pátosz felől, részint annak lebonthatóságával szembesítve. Ha alkalmazzuk a csonkolási technikát, Sziveri verséből is kihasíthatok szervidegen, de mégis „pontos” idézetek, melyek épp a szintaxis összefüggésrendszereit lehetetlenítik el, pl.: „A terpeszkedéshez nem kell”. Egész pontosan itt hímnem kell. Sziveri költeménye a homofóbiát annyiban érvényesíti, amennyiben a paródia, a groteszk szempontjából számíthat a heteronormativ elvárási horizontra. A buzi szó kocsmai familiárissága a heteronormativ diskurzusban természetes maszkulin ellenhatást vált ki. Ezt az ellenhatást a paródia és a groteszk politikai allegória hivatott megszelídíteni. Érdemes összeolvasni a költeményt Toldalagi Pál Uszodában című versével, melynek tétje 510 TOLNAI Ottó, Sziverinek szentelt fekete füzet, Forrás 22 (1990/12), 22-24. 511 SZKÁROSI Endre, Tervszerű enyészet, Mozgó Világ, 1982/11, 106-107. 512 József Attilához való viszonyáról lásd pl. Zalán Tibor írása mellett: THOMKA Beáta, A formafegyelem szenvedélyessége, Kortárs 35 (1991/4), 157-163. 461