D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)
Muzsika
nagyon megviselt. Az ilyenkor elszabaduló energia engem is rombolt. De hogyan tudjuk visszafogni magunkat, ha látjuk, hogy a gonoszság sokkal aktívabb, mint a szeretet? Ehhez nagy erőket kell kapni másoktól és magunktól. Van az előadásban egy furcsa montázs: az Altató szakaszai keverednek a Bukj föl az árból strófáival. Egymás mellett a bensőséges idill és a kétségbeesett magány. Te voltál olyasfajta helyzetben, amilyenben József Attila ezt írta: „...nem ember szívébe való / nagy kínok késeivel játszom”? Különben nem tudnám elmondani a verset. Nem vagyok igazi színész, nem tudok előállítani magamban egy ismeretlen lélekállapotot. Csak magamat tudom adni. Csak azokkal tudok azonosulni, akikkel belső rokonságot érzek. 1999