D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)
Irodalom
Általában jó viszonyban vagy a régebbi alkotásaiddal? Nincs különösebb viszonyom hozzájuk és nem nézek beléjük. Ami megvolt, az megvolt. Néha valamiről eszembe jut egy ötlet, aztán lemondóan legyintek: de hiszen ezt már megírtam. Mellékesen megkérdezném: az 1984-ben a Mozgó Világ ban megjelent és hírhedtté vált Jönnek - ami szerintem az egyik legszebb magyar látomásos vers: Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint, / fűzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból... - rendben van? A maga műfajában igen: ez egy Ady-imitáció, olyan sorozatban jelent meg, amiben magyar költők hangját intonáltam, József Attiláét, Radnótiét, Tandoriét. Nem az én lírai énem beszél benne, de amit mond, az, sajnálatos módon, igaz. Erről nem tehetek. Művészileg a Tandori-imitáció a legjobb, annak is az utolsó két sora: „Semmi sem úgy volt, / s nem ez lett belőle.” Nem bántad mega Jönnek-et? Annyi támadás ért miatta... Nem bántam meg semmit. A rossz műveim is én vagyok, a jók is. Tulajdonképp hogyan írsz? Rögtön a gépbe fogalmazol, ott javítasz, vagy van kézzel írt változat is? Egyáltalán: könnyen írsz? Az írás szakmunka. A szakmát egyedül, sok éven át tanulja az ember, a munka pedig azt jelenti, hogy dolgozni kell rajta. Jó sokat. Könnyen a dilettánsok írnak, azt hiszik, amit egyszer megfogalmaztak, az jó. Fogalmuk sincs, hányszor kell átírni. Én sokszor írok át. A regény a 2015-ös könyvhét nagy sikere volt, néhány nap alatt ötszáz példány fogyott belőle. írás közben gondolkodtál a fogadtatáson? Nem. Az valószínűnek tűnt, hogy a nevem miatt elég sokan meg fogják venni. Ha az ember divatos, megveszik a müveit. Ha nem divatos, a kiadó nyakán maradnak. Hát ez a két jelző nem jutna eszembe veled kapcsolatban... Voltam már mindkettő. De ez sosem foglalkoztat, a fő gondom most az volt, miként lehet ezt az irdatlan anyagot egy rövid műbe belegyömöszölni, mit kell, mit lehet kihagyni belőle. Még a hatodik változat után is sikerült kidobnom a házi lektorom, a szerelmem rosszallása után harminchárom oldalt. Akkor lett kész. 179