D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)
Irodalom
Ezt írtam? Fontossá tud válni egy-egy interjú, vannak fontos könyvek is, amik ebben a formában készültek. Ez a kötet jó háttérolvasmány a lírai életműhöz: érdekes és összetett képet ad Petri egyéniségéről és gondolkodásmódjáról, arról, hogy mikor mit gondolt a líra aktuális lehetőségeiről és benne a magáéiról. Izgalmasak a műfordításról szóló beszélgetések: a Moliére-átültetéseket szívügyének, az életműve részének tekintette. Bennük élte ki elvetélt drámaírói ambícióit. Az általa készített tizenhárom interjúból kiderül, hogy kikre és mire volt kíváncsi. A névsor: Raj Tamás, Nagy Bálint, Konrád, Babarczy, Endreffy, Fodor Géza, Harmat Pál, Perneczky Géza, Kornis, Tandori, Tar, Eörsi, Esterházy. Nyilván gondolt másokra is, de amennyi elkészült, az is bőven megérdemli, hogy kötetben is olvasható legyen. Groteszk vonása a gyűjteménynek, hogy az első interjú 1971-ből való, az első kötet, a Magyarázatok M. számára megjelenése alkalmából csinálta Alföldy Jenő azÉS-be; aztán hosszú szünet egészen 1989-ig, a közben született három közül Domokos Mátyásé és Konrád Györgyé csak később, Farkas Péteré pedig külföldön, a chicagói Szivárványban jelent meg. Már a másodiknak, a Domokos Mátyás-féle interjúnak is megvan a maga története. Domokosnak ment akkor egy sorozata a Rádióban, ahol a Csoórival és Petrivel készített beszélgetés, nyilván felsőbb utasításra, nem hangozhatott el. Domokosnak a beszélgetésekből összeállított kötete is évekig feküdt, mert onnan is ki akarták hagyatni ezt a kettőt. Alföldy interjújában Petri még baloldali értelmiségiként és politikai költőként határozza meg önmagát, viszont felmerül két gondolat, ami mellett végig kitartott: József Attila folytathatatlansága s az, hogy ő konzervatív költő. A kötetből kirajzolódik Petri világnézeti útja, az, hogy neo- vagy milyen marxistaként indulva hogyan változott meg Kari Poppert, Wittgensteint és Bibót olvasva - no meg az események hatására -, s végül hogyan erősödött fel benne a kivonuláshoz vezető csömör. A másik: valóban konzervatív költő, távol állt tőle az avantgardizmus, sokkal több szállal kapcsolódik a magyar költői hagyományhoz, mint ezt felületes olvasás után gondolná az ember. Ezt rögtön látni azokból a beszélgetésekből, amiket Kisbali Lászlóval és Mink Andrással folytatott Balassi, Berzsenyi, Petőfi és mások egy-egy verséről. 226