D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)
Irodalom
Volt már rá eset, az Ideg testünk szereplői is járnak itt. Szívesebben választok olyan pesti helyszínt, amit jól ismerek, az Erkel utcát, a Rádayt. 98 óta lakom ebben a házban, előtte a József Attila utcában laktam. A lakásban van egy zongora... Nem tudok játszani rajra, csak őrzöm. A zenét persze szeretem, sokféle zenét Bachtól Mozarton és Verdin át Eötvös Péterig és Jeney Zoltánig, avagy Zerkovitztól Presserig és Désig, vannak zenész barátaim is, a felsoroltak közt is, egyikük-másikuk néha rávesz, hogy énekeljek vagy fütyüljek. Mindenesetre a hangnemek fontosak a számodra: a műveidben nem te vagy az elbeszélő, hanem valaki más, netán nincs is egyedül. Az is többedszer fordul elő, hogy egy női szólamot hallhatunk. A Jadviga párnájában is volt egy női hang, magáé a címszereplőé, A Milo ta egyik elbeszélője pedig Roszkos Erka, most pedig végig Csóka Mária beszél, a regény egyik kulcsalakjának, a perbe fogott és ártatlanul elítélt Hadnagy Sándor tanítónak és egykori leventeoktatónak a felesége. De vannak műveim, ahol a többes szám első személyben beszélőket is lehet olykor női karoknak képzelni. És vannak persze férfi- és vegyes karok is. Úgy tudom, az Egy piaci nap színdarabnak indult, volt is a POSZT-on egy felolvasószínházi bemutató. Még mindig dolgozom a színpadi változaton! Ez mindaddig így lesz, amíg valaki nem akarja színpadra vinni, akkor majd együtt véglegesítjük, már amennyire egy színházi szöveg véglegesíthető. A darabban több elbeszélő van, sőt többes szám első személyű kórusok is - a szöveget akár énekelni is lehetne, nem is egy szólamban. Volt már erre példa a Magyar ünnep című darabom Alföldi Róbert rendezte előadásában a Nemzeti Színházban: Bella Máté kamarazenekarra és nyolc fős kórusra komponált zenét. Félig opera volt, félig dráma. Az Egy piaci nap színházi előadását is oratorikus, görögös formában képzeled el? Igen. Akár több szereplővel és kórussal, akár mindössze két színésznővel. 232