D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)
Muzsika
Cseh Tamás dalait egyetemistaként hallottam először, helyileg egész pontosan Csengerben, ahol mi almát szedtünk, ő pedig a Huszonötödik Színház tagjaként énekelt. Illetve ott értettem meg - kezdtem megérteni - őket, mert mintha már meglett volna a Levél nővéremnek című első, 1977-es album, amiről valami hülyeséget is írtam a Hajdú-Bihari Naplóba a hétköznapok forradalmiságának bűvöletében. Életem nagy ajándékának tekintem azt is, hogy később sokat beszélgethettünk, számíthattam rá életem válságos pillanataiban is. Hobóval a kispesti tanítványaim ismertettek meg 1980-ban vagy 81- ben. Tanár úr, jön Hobóra ? - kérdezte Péter Zsuzsa. Mentem. Azonnal lelkes híve lettem. Nem tudott énekelni, nem tudott mozogni, de valahogy mégis nagyon jó volt, amit csinált. Iszonyatos erővel és őszinteséggel volt jelen egy hazug világban. Senki ne gondolta, ő sem, hogy egyszer majd a Nemzeti Színház színpadán fog József Attilát énekelni. Kováts Krisztával a Képes 7-nél dolgozva, a Suhanó dal megjelenésekor, 1988-ban találkoztunk. Nagyon-nagyon szeretem, amit csinál, szeretem, hogy mindig belefog valami újba. Ha padlóra került, nem panaszkodott, felállt, megrázta magát és kitalált valamit. Szoktam gondolkodni azon, mi történt volna néhány nemzedékkel, ha nem lettek volna dalaink. Ha nem lett volna Az utcán, a Ha én rózsa volnék, az Apám hitte, a Budapest, a Ki vagyok én?, A híd felé. Bár jobb erre nem is gondolni. Természetesen találkoztam, készítettem interjúkat más előadókkal is, tudom, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek óta sok nagy és még több kisebb tehetség tűnt fel, némelyiküket nagyon kedvelem, de az én életem dalait azok éneklik, akik ebben a fejezetben szerepelnek, s akik közül hármat, Bródy Jánost, Hobót és Kováts Krisztát tán utoljára még megkérdeztem, hová tűntek azok az évek, és miért hagytuk, hogy így legyen. (Megkérdeztem volna Koncz Zsuzsát és Zoránt is, de nemigen tudtunk időpontot találni, később pedig már nem akartam a könyv terjedelmét növelni.) Palya Beának, Rúzsa Magdinak csodálatos a hangjuk és csodálatosan énekelnek, szívesen hallgatom őket, ahogy a Quimbyt és a Tankcsapdát is. Csak én máskor voltam fiatal.