D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)
Muzsika
Ezért is lépsz fel politikai rendezvényeken, mint például az Otthont Magyarországból mozgalom tanácskozásán? Én azért bízom még a parlamenti demokráciában, és azt gondolom, hogy nem uralkodót választunk magunknak újabb négy évre, hanem közös ügyeink legjobb képviselőjét. Az egyik dal azt tanácsolja - nem hetykén, hanem nagyon is szomorúan, hogy ami történik, Fogjuk fel lazán. A feloldhatatlan ellentéteket csak iróniával lehet elviselni. Amivel szemben tehetetleneknek érezzük magunkat, azon megpróbálhatunk legalább nevetni, legalább addig, amíg valamitől arcunkra nem fagy a mosoly. „Ne csak itten álljunk / Valamit csináljunk / Legalább kiabáljunk!” - tanácsolja máshol. Érzi-e néha úgy, hogy feleslegesen kiabál, avagy, miként József Attila írta, „hasztalan vonít”? Ezt egyre inkább érezheti olykor minden alkotó, hisz ami a kultúrában történik, arra nem figyelnek úgy, mint régen. Ma mindenki a közvetlen és rövid távú, gyorsan megtérülő befektetés, azonnali siker iránt érdeklődik - a kultúra nem ilyen. Mondok én is egy idézetet, Randótitól: „.. .a költő ír, a macska / miákol és az eb vonít...” Még a vonítás is itt van! Az értelmiséget leváltották, mondta egy interjúban György Péter. A kinevezett értelmiséget lehet leváltani, de nehéz a tehetséget kinevezés útján elnyerni, így aztán leváltani sem könnyű. Az értelmiségnek más a helyzete, mint régen, ezért lehet sírni, de a sírás csak kötőhártyagyulladáshoz vezet. A kultúra tényleg nem rövid távú befektetés, a kereskedelmi adók sem a kultúra pártolásával tűnnek ki. Egyelőre. Úgy gondolom, hogy a műsorpolitikájukat lassan meg kell, hogy változtassák. Egyre több az olyan értékes, színvonalas produkció, amit a közönség valamilyen hanghordozón megvásárol, noha a kereskedelmi adók nem játsszák őket. Ha a nagyközönségnek szólnak, akkor észre kell venniük, hogy a közönség ízlése nem egészen fedi az ő műsorpolitikájukat. Legnagyobb meglepetésemre az én új CD-m is az első tíz között szerepelt az eladási listákon, Zoráné pedig az első helyen is állt. Van igény tehát a nem csupán egyszer használható, eldobható dalokra. 298