D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)
Muzsika
Az említett dal politikai okokról beszél. Érzed néha úgy, hogy fölösleges a dal, nincs már szükség rá, azaz nincs már szükség rád? Hát elég sok tusakodást okoz nekem a dalok sorsa mostanában, mert a többségük tényleg fölösleges. Rengeteg új dal születik, de még az életképeseknek is kicsi az esélyük, hogy megkapaszkodnak a médiában és eljutnak a közönséghez. Nagy a szelekciós nyomás, és nincsenek előnyben a kritikus hangok, márpedig rádió- és tévészereplés nélkül nehéz életben maradni. A műsorszerkesztők nem szeretnek kockáztatni, mindenki félti az állását. A koncertezés is erősen függ a támogatóktól. A menedzserek arra intik a művészeket, hogy kerüljék a politikát, ha érvényesülni akarnak. Engem ugyan szavakban, ahogy te is mondtad, nagy öregnek tartanak, de a gyakorlatban inkább kihalásra ítélt figurának. Lehet, hogy bizonyos értelemben én vagyok itt az utolsó mohikán, aki álmaiban még a szabad vadászmezőkön kószál. József Attila nyilván az egyik legkedvesebb költőd, több versét is megzenésítetted. Az ő híres fordulatára, de több költő több versére is utalsz a Ráadás egyik emelkedett, szép és szomorú dalában: „Itt félhomályban ring a bölcső, / s hiába is sír a költő, / idegennek mondják, aki / magyarok közt európai.” Két évvel a második világháború kitörése előtt - és saját élete utolsó esztendejében - üdvözölte Thomas Mannt a költő, és úgy fejezte be a versét, hogy lesz, aki csak nézi, mert „örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait”. Ebben a versben van a szállóigévé vált követelmény: „az igazat mondd, ne csak a valódit”, de az is, hogy „borzadva kérdezzük, mi lesz még, / honnan uszulnak ránk új ordas eszmék...” Fontos, nagy vers. Nem árt megidézni. Én meg annak örülnék, ha látnék ma itt sok derék humanistát, aki magyarok közt európai. Örülnék, ha a magyarok közt sok európait látnék. Mert nem elég Európában büszke magyarként élni, magyarként is európainak kell lenni. Szerencsére azt is megírtad egy egyszerre ironikus és patetikus, hetyke dalban, hogy „Lesz még egyszer szép a világ, / lesz még magyar köztársaság”. Egyszer biztosan lesz, mert ezt, ami van, már nem lehet sokáig fenntartani. Volt egy reményteljes politikus, aki határozottan kijelentette, hogy Európában politikai hazugságokra nem épülhetnek demokratikus kormányzatok. Ma ő az ország vezetője. „Ingoványos, vad világ”, amiben élünk, de „a változás, az nem maradhat el”. 322