D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)
Irodalom
„GYÖNYÖRŰ MUNKA VOLT” Báthori Csabával József Attila-fordításáról Báthori Csaba azon alkotók közé tartozik, akik egyszerre jelentős költők és kiváló műfordítók. Néhány éve egészen különleges feladatra vállalkozott: József Attila összes verseinek németre fordítására. Az átültetésekből készült bő válogatás az idei évfordulóra Ein wilder Apfelbaum will ich werden (Szeretném, ha vadalmafa lennék!) jelent meg a svájci Ammann Kiadónál, s 2005. február 24-én nagy sikerrel mutatták be Berlinben a Magyar Nagykövetségen. Az előszót Fejtő Ferenc, az utószót Dalos György írta. Első kérdésem kissé szemtelen, de feltehetően mindenkinek ez jut eszébe először e nagyon szép, ráadásul kétnyelvű kiadványt lapozgatva. Már az is merészség, ha az ember az anyanyelvére fordít le remekműveket, az pedig pláne az, ha az anyanyelvéről fordít idegen nyelvre. Honnan volt bátorságod hozzá? Mondhatnám, már a nevem is erre predesztinál... Én nagyon régtől fogva, gyerekkorom óta a német nyelvben élek: Mohácson, többnyelvű környezetbe születtem. Hajlandóság is van bennem a nyelvek iránt, hiszen például a budapesti Piarista Gimnáziumban oroszból és latinból érettségiztem. Később, 1981-től, tizenöt évig éltem és dolgoztam Ausztriában, ahol honosíttattam is a magyar jogi diplomámat. A fordítás csakugyan vakmerő tevékenység, de azt kell mondanom: én - két évtizedes fordítói tevékenység után - nem látok különbséget aközött, hogy az ember az anyanyelvére vagy idegen nyelvre fordít. A döntő a tehetség, az invenció, a rátermettség, az ihlet. Számos olyan fordítót ismerek, aki kilószámra ültetett át idegen nyelvű szépirodalmat magyarra, mégis: e munkáknak csak egy részéről állíthatom, hogy kiváló teljesítmény. Szerezhet az ember olyan biztonságot egy idegen nyelvben, mint a sajátjában? 32