D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)
Irodalom
Gondoljunk azokra az írókra, költőkre, akik nem anyanyelvükön hoztak létre jelentős életművet, például Beckettre, Cioranra, Ionescóra, Kunderára vagy akár a filozófus Lukács Györgyre! Vannak, akik eleve kétnyelvűnek születnek, van egy „apanyelvük” is. De ha nincs is így: úgy tűnik, egy idegen költői nyelv - amely ugyanúgy nyelv egy nyelven belül, mint a jogi vagy az orvosi nyelv - igenis elsajátítható, megtalálható, kitalálható. Azért használom a kitalálás szót, mert a fordítás teremtő tevékenység, nem csupán megtalálás, hanem kitalálás is. Ezzel együtt az ausztriai évek alatt, mikor különböző nyelvekről fordítottam magyarra, eszem ágába nem jutott volna, hogy németül szólaltassak meg bárkit-bármit is. A nagy fordulat akkor történt, amikor 1996-ban hazaköltöztem. Mindenki a 99-es frankfurti könyvvásárra készült, mióta kiderült, Magyarország lesz a vásár díszvendége. Többen - elsősorban költők - kerestek meg azzal, hogy néhány művüket fordítsam le németre. Én teljesítettem is e kéréseket, először inkább valamiféle „Na, majd én megmutatom [’’-érzésből. A fordítások közben találkoztam Egon Ammann svájci könyvkiadóval, akinek József Attilával kapcsolatos élményei 1956-ig nyúlnak vissza, akkoriban hallott először a magyar költőről. Egy furcsa családi ismeretség következtében francia fordításban olvasta bizonyos verseit, és azóta vágyik arra, hogy méltó formában bemutassa őt a német közönségnek. 1981-ben alapította meg saját kiadóját, azóta kereste, ki szólaltathatná meg a költeményeket németül. Beszélgetés közben egyszer csak megkérdezte tőlem, nem lenne-e kedvem ehhez a munkához. Mit feleltél? Először megijedtem, majd néhány nap múlva azt mondtam: próbáljuk meg. A román közmondásra gondoltam: a kísérletnek nincs halála... Legfeljebb a kísérletezőnek... Mindenesetre belefogtam - öt és fél évig tartott. Gyönyörű munka volt. De el is szikkasztott: most űrök tátonganak bennem, vissza kell találnom a saját utamra, saját örömeimhez. A kötetben fordítóként a neved helyett álnév szerepel: Daniel Muth. A német olvasók nyilván könnyebben elfogadnak egy német fordítót. Ezzel a fordítói álnévvel eddig is szép utakat tettem meg. A vezetéknevemet is németre fordítottam - Mut németül bátorságot jelent -, a Dániel 33