D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)
Muzsika
egy ilyen erkölcsű országban, mint a miénk, pusztulok én is keményen. Igazából ugyanúgy pusztulok, mint ők. Hogy miért bírom mégis, nem tudnám megmondani. Lehet, azért, mert későn kezdtem. Hogy kerülted el az alkoholt, a kábítószert? Kipróbáltam. De azt hiszem, az embert belső energiák, pozitív energiák mozgatják, elsősorban a szeretet, és ezeket az energiákat nem lehet kívülről pótolni, gerjeszteni. Időlegesen lehet a feszültséget oldani, de csak időlegesen és az kevés. Úgy gondolod, soká fogsz élni? Ötvenévesen, 95-ben, hatvan esztendőt adtam magamnak, de ezt meg kellett változtatnom, mert született egy kislányom, tizenegy hónapos. Élnem és dolgoznom kell, harmóniában kell lennem világgal és magammal. Akadt olyan korszakom, amikor nem volt bennem elég szeretet, túl szigorú voltam másokhoz is, magamhoz is. Ez megváltozott. Ha csalódom valakiben, ha elárulnak, ma már nem haragszom. A szórólapon is szerepel négy sor a címadó dalból: „Megöntözték a földet, / Nins kalász, mi a fene? / Tegnap szabadságot kaptam, / Mihez kezdek ma vele?”Magyarországon mihez kezdenek a szabadággal? Hát nem tudják, mihez, sok pofára esésem volt, az egyik legnagyobb a Tábortűz mellett című lemez után, amit a rendszerváltás feletti örömömben írtam. Nehéz kiigazodni, de azt látom, a legfontosabb veszik el, az emberi méltóság. Emberek áruba bocsátják maguk, áruvá aljasítják maguk. Én is lehettem volna országgyűlési képviselő, saját tévéműsorom is lehetne, háromszor is kaptam ajánlatot. Nem hagyhatom el, amit csinálok, a Hobo Blues Bandet, az esteket. Márciusban a Budapesti Kongreszszusi Központban lesz egy hármas koncert, életem eddigi legnehezebb vállalkozása, a Hármasoltár: egy este próbálom felmutatni József Attilát, Morrisont és Viszockijt. Vinnem kell a keresztet, ami persze gyönyörű, ami a legjobban nyugtalanít, hogy amire születtem, még nem írtam meg. Kész az első verseskötetem, a könyvhétre jelenik majd meg, A csavargók tízparancsolata. De ez csak egy kicsi része annak, ami még bennem rejtőzködik és meg kell írnom. A kötet zöme egyébként akkor keletkezett, amikor a kislányomat vártuk. 1999 342