D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)
Muzsika
Jó szemléletes kis kép... A legelső önálló estem anyagát Eörsi István műveiből állítottam össze 1983-ban, Ascher Tamás rendezte a Szkénében. A zenét Márta Pista írta. Az utolsó előadás hatalmas siker volt, aztán bejött Ascher és az asszisztense, majd egy számtanfüzetből kitépett kockás lapokról huszonnégy oldalnyi megjegyzést olvasott fel, hogy mi volt rossz. De ez így van rendben. Nem kell kímélni. A produkció a lényeg. Amit csinálok, mindig fontosabbnak tartottam magamnál, ezért is tudtam túlélni a nehéz időket, ezért nem adtam fel, ezért nem kerültem válságba. És tudás és alázat révén lehet csak ott lenni a zene és a szöveg mögött. Ez más, mint amikor valaki csak arra figyel, hogy szépen énekeljen. Nem tudok énekelni, sose tudtam, de ki tudom magam fejezni, megpróbálok közvetíteni, átadni valamit. A kóros érzékenység - de mondhatunk kóros túlérzékenységet is - nagyon sok erő is van benned. Ez át tud csapni agresszivitásba? Ha megtámadnak, akkor igen. Az egyik legszörnyűbb, amikor megérzed a saját erődet. Nem támadtam meg soha senkit, de ha engem megtámadtak, valóságosan vagy képletesen, volt, hogy visszaütöttem. Fogtak rám pisztolyt is, az akkori lakásunkhoz közel, a Batthyány utca és a Fő utca sarkán, 93-ban. Dunaújvárosba mentem József Attila-estet tartani, nem én vezettem. A sofőrbe belekötött egy pénzszállító kisbusz vezetője, ki is szálltak hárman, kiszálltunk mi is. A kisbuszból előjöttek még ketten, az egyiküknél pisztoly volt, amit felém tartott. Mondtam, az a helyzet, hogy hétfőn bemegyek a munkahelyedre és kirúgatlak, utána pedig a szart is kiverem belőled és visszaültem. így hirtelen ennyit a nagy költő kapcsán. Persze nem mentem be a munkahelyére. Rossz passzban voltam épp, akkor váltam el másodszor, a zenekarban is gondok támadtak. Úgy döntöttem, ha a saját szülővárosomban le akartak lőni, akkor elmegyek innen. Valaki ajánlott egy telket Piliscsabán, elvitt megnézni, olyan dumája volt, hogy a Margit hídnál látatlanban megvettem. Ma is érnek támadások a sajtóban. Tíz éve még komoly indulatokat keltettek bennem, ma már nem érdekelnek. Tudom, kik fogják a tollat és azt is, hogy kik diktálnak. Bár olykor be kell szólni, azt nem tudják kezelni. Ha szemtől szembe meg355