D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)
Muzsika
érzik az erőt, végük van... A sok sunyi új seggírót, netpatkányt, álneves kommentelőt már évek óta nem olvasom, érdemi kritika meg nincs. Nem akarok kitérni a támadásokra. Támadnak azért, mert elfogadtad a Kossuth-díjat az Orbán-kormánytól, sőt elfogadtad Nemzeti Kulturális Alap tizenkét milliós támogatását egy nagy projektre, mert Vidnyánszky Attila Nemzeti Színházában vagy tag - kérdeztek ezekről eleget. Nem mindig értek veled egyet, nem mindig örülök annak, amit mondasz egy interjúban, de úgy gondolom, tényleg nem változtál. Majd akkor kezdek aggódni, ha Wass Albertet énekelsz. Az előző kormánytól is elfogadtam volna a Kossuth-díjat, Hiller István terjesztett fel a 2005-ös József Attila-év után, amikor száznegyvenhét előadóestet tartottam tíz hónap alatt. Ám Medgyessy Péter kihúzott. Ennek viszont örülök, mert róla tudjuk, amit tudunk. Most is kívül vagyok mindenen, ahogy közvetlenül a rendszerváltás után is kívül voltam. Voltak nagy kihívások. Sok-sok milliót ajánlottak annak idején, hogy egyik vagy másik párt választási kampányában felhasználhassák a dalaimat, a személyemet, még a Fidesz országgyűlési képviselője is lehettem volna 1990-ben. Soha nem tartoztam sehova, aminek posztumusz lesz majd eredménye: „Halj meg és nagy leszel!” Majd ha vége lesz mindennek, számtalan barát jelenik meg a temetőben, akikkel sosem találkoztam. Cseh Tamással is ez történt. Ő ma már - 2014 óta - program, kilenc alprogrammal, a program elindulását Balog Zoltán és L. Simon László jelentette be. 2013 óta szobra is van. Látod, ezt sem gondoltam volna... De ezt csak úgy mondom, bánatosan. A gyűlöletkampány távol tart a napi politikától. Mindegyik kormány csinált jót is meg rosszat is, hogy melyiket mennyire, az nem az én dolgom és nem is akarok vele foglalkozni. Nem olvasnád a híreket, nem néznél tévét? Azt, ami itt folyik, nem lehet nem látni. Ám akárhová nézek, akármilyen számomra szimpatikus ügyben folyik tiltakozás, azonnal olyan politikusok és közéleti figurák jelennek meg, akik előttem teljesen hiteltelenek, sőt gyakran nevetségesek. Azt a szolgálatot, amit a magaménak érzek, nem tudja egyik oldal sem kisajátítani és nem is adom oda egyetlen oldalnak, egyetlen kormánynak sem. Még mindig százharminc alkalommal lépek fel évente, a közönséget nem tudták elvenni. 356