D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)

Irodalom

lyesen sokat kaptam tőle, a saját költészetemre is hatott. Természetesen nem úgy, hogy másolni kezdtem József Attilát, hanem úgy, hogy a mű­vek megnyitottak olyan tudati-eszméleti forrásokat, amelyek eddig zár­va maradtak előttem. Köztudomású, hogy a fiatal - fiatal? hisz élete har­mincharmadik évében halt meg! -, tehát a pályakezdő József Attila sok­féle hatást olvasztott költészetébe, a Nyugat-nemzedék, Kassák, Erdélyi hangjait, sőt a népköltészet hatását, de miután 1927-ben hazatért Párizs­ból, rátalált a klasszikus, kötött formára és mindvégig kitartott mellette. Hihetetlen éleslátással ismerte fel és teremtette meg magának a nagy mű­vészet feltételeit, s mindvégig azokhoz igazodott. Nem véletlenül mondta, hogy „A mindenséggel mérd magad!” Tragikus, hogy őt magát közben felőrölte a semmi... Ez a kötött forma melletti lehorgonyzás megerősí­tette azt a meggyőződésemet, hogy a kötött forma bizonyos költői alka­tok esetén a kiteljesedés záloga. Egyre kevésbé kedvelem azokat a költői beszédmódokat, amelyekben a forma aranyalapja hiányzik (noha persze a forma önmagában nem garancia semmire). A versnek szüksége van egy mederre, amelyben kiteljesedhet. Fordítóként is meg kellett találnom a német nyelvben azt a formai készletet, amellyel a József Attila-i formá­kat vissza tudom adni. Ez nem lehetett éppen könnyű. A fordítás mindenképp a lassú olvasás egyik fajtája - én amúgy is sze­retem a lassúságot, van is egy ilyen című versem. A lassú olvasás, a több­szöri lassú olvasás teljesen váratlan belátásokat hoz. Én egyébként még József Attila tárgyi világával, környezetével is igyekeztem megismerked­ni, például elmentem a Székely Bertalan utca 27-be, ahol a költő a har­mincas évek elején lakott Szántó Judittal. Ugyanúgy néz ki a ház ma is, illetve még romosabb. Beléptem a kapun, felmentem az emeletre, körül­néztem: itt értettem meg a Külvárosi éj első négy sorát: „A mellékudvar­ból a fény / hálóját lassan emeli, / mint gödör a víz fenekén, / konyhánk már homállyal teli.” Addig nem ébredtem rá, mi is lehet az, mellékudvar. Ott megláttam. Sajnos, a lakás tulajdonosa nem volt otthon - egyébként Kondor Bélának hívják. József Attilának vannak megfogalmazásai, amelyek zárványszerűen két­vagy több értelműek, például az Eszmélet utolsó versszakának vagy versé­nek (mert ez sem egyértelmű, hogy ez egyetlen vers vagy ciklus-e) ez a két 35

Next