D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)

Muzsika

„HOL A ZÁSZLÓRÓL ÉNEKELEK, HOL A LEKVÁRRÓL” Koncz Zsuzsával a Miért hagytuk, hogy így legyen ?-ről Nemrég jelent meg Koncz Zsuzsa új lemeze, ami azért is különleges, mert ez a harmincadik albuma. S különleges azért is, mert a Szóljon a dal kivé­telével régi, ismert számokat hallhatunk új feldolgozásban - két felvétel pe­dig most szerepel először, mert annak idején betiltották őket. Az egyik szö­veg írója József Attila... A koncert november 20-án volt a Budapest Sport­­csarnokban. Milyen állapotban vagy közvetlenül egy koncert után? Az ember ilyenkor hazamegy, teleengedi a fürdőkádat és jár egy kicsit a vízen... Fáradt vagyok, de nem tudok rögtön elaludni - és persze na­gyon örülök. Ha netán rosszul csináltam valamit, rágódom rajta, akkor is, ha a hibát csak én vettem észre. A közönség tapsát, lelkesedését soká­ig viszem magammal. Két-három hét, amíg visszazökkenek a normális kerékvágásba. Aztán kezdődik minden elölről. Elég rémes... Nem lehet ülni a babérokon, ráadásul én mindig mindent újrakezdek. Átgondolom azokat a kérdéseket, amiket a kezdet kezdetén, a hatvanas években még nem tettünk fel, de aztán annál fontosabbak lettek: mit akarok én ettől, amit csinálok, mire lehet ez jó nekem és bárki másnak. Az új lemez elkészítésére mi adott ösztönzést? Itt a szabadság, de nem tudunk mit kezdeni vele. Az élet minden te­rületén nagyon agresszíven nyomul, terjed valami furcsa, kétes minőség. Ránk tört a szabadság, de mintha nem tudnánk mit kezdeni vele. Az em­berek hajszolják a pénzt, akinek nincs, behozhatatlanul lemarad. Nem tűnt el, sőt nőtt az agresszivitás, pár száz kilométerre dúlt egy háború és ma sincs béke. Ha bajt látok, mindig késztetést érzek, hogy a rendelkezé­semre álló eszközökkel tegyek valamit. 365

Next