D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)

Irodalom

sora: „...s én állok minden fülke-fényben / és könyöklők és hallgatok.” Nem tudhatjuk, hogy a költő a fülkék rávetülő fényében áll-e vagy a fülkében bent. Ezt visszaadni sem lehetett egyszerű. Az Eszméletet, Tverdota Györggyel egyetértve, ciklusnak tartom, la­za verssorozatnak. Valóban nem volt egyszerű megtalálni a megoldást, de a keresés nem tűnt kilátástalannak. Fontos szabálya szerintem a for­dításnak, hogy a kardinális pontokra sok időt kell szánni, ezeket kell ekvivalens módon megoldani. Engem egyébként is mindig érdekelt a techné, a vers csinálásának a módja. A vers nem feltétlenül jön „csak úgy”, magától: meg kell csinálni, kemény munkával ki kell kaparni a tu­dat aljáról. A Nagyon fáj olyan, mintha egy tömbben szakadt volna ki a lélekből. De ez a költemény is meg van faragva, láthatjuk a vázlatok­ból. József Attila költészete egyébként tele van az említetthez hasonló talányokkal, amelyek értelmét nem lehet egyetlen jelentésre szűkíteni, sőt a két vagy három jelentés közti viszonyt sem lehet mindig szaba­tosan meghatározni. Beszéljünk más fordítói megoldásokról, „hűtlenségekről” is! Az Óda Mel­­lékdalónak első szakasza az eredetiben egy mondat első fele, a tagmonda­tok vesszővel vannak elválasztva. A fordításban az első három tagmondat­ból három önálló mondat lett. A cél az, hogy egy mű németül ugyanazt a hatást érje el, mint az ere­deti. Nagyon nehéz a hatáselemek ekvivalencia-rendszerét meghatározni, vagyis azt, hogy mi közvetíti a németben ugyanazt az energiát. Egy másik, még pregnánsabb példát is említhettél volna, a Tiszta szívveit, amelyben a rímeket nem úgy volt tanácsos visszaadni, amint az eredetiben vannak. Szerintem a formai elemek közül a rím az, amit nem szabad erőltetni. Az összes többi ponton tükrözni kell az eredetit. A magyar rímek kilencven százaléka asszonánc, azaz a rím csupán az azonos magánhangzó(k) mi­att hallatszik rímnek, a német olvasó viszont, kis túlzással ezt mondhat­juk, az asszonáncot nem érzi rímnek. Mindenhol megtartottam a szótag­számot, a ritmust, a cezúrákat, a rímek és a verssorok ritmusát, de a szű­­kebb értelemben vett rímet nem erőltettem. Mennyire fáj a szíved a fordításban szükségszerű kompromisszumok, pél­dául az Ülni, állni, ölni, halni utolsó négy sorának - „Ó köttető, oldoztató, 36

Next