D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)

Muzsika

ténelmi lecke fiúknak - talán nem tartozik az Ady-életmű legjobbjai közé, de Bródy János sem ír mindig remekművet, és ami a lényeg, Koncz Zsu­zsának megtetszett: „Föl, gyermekek, tanulásra, / Háborúra, egészségre, / Ti lesztek majd e rab ország / Megváltott és boldog népe.” Hát nem let­tek, ők se, mi se. (Vajon az előadó miként érti? Biztatásként?) És felhang­zik a Kertész leszek, József Attilától - ez adta az első, 75-ös verslemez cí­mét. Szép, szomorú vers, a hátat fordításé, a kivonulásé. A költő még húsz sem volt, mikor egyszer úgy érezte, hogy csak a beojtott virággal fog tö­rődni, a 64-ben épphogy elindultak valamivel idősebben. Koncz Zsuzsa, mintegy mellékesen - dehogyis úgy! - a magyar költészet népszerűsíté­séért is igen sokat tett. Beszélhetnénk a szomorúságról is: sok veszteségünk van már. Bódi László Cipő. Somló Tamás, akivel az Osztálykirándulás című albumon Koncz Zsuzsa a Vándorcirkuszt énekelte. És Cseh Tamás, akivel egy régi koncerten a Jöjj, kedvesemet. (Nem volt könnyű rávenni, ódzkodott a mé­retektől. Aztán csak elment, mindannyiunk szerencséjére.) További összetevő a lírát ellensúlyozó karcosság, ez van ott a jelen­ről szóló dalok egy részében, a Tündérországban, az Ingoványos vad vi­lágban - szövegüket Bródy, zenéjüket Maróthy Zoltán írta. A Tündér­ország és a Vadvilág Koncz Zsuzsa két utolsó lemezének is címe, mind­kettő hamar platinalemez lett, az utóbbi amúgy a negyvenedik albuma. És ott a bensőségességben a közös játék, az együttlét öröme, lengetjük ­­nem parancsra: kérésre! - a zászlócskákat, világítunk a mobillal és ének­lünk lelkesen. Tudjuk a régi dalokat, nem felejtettük el őket. (Vajon há­nyán ismerik azt ma Magyarországon, hogy „Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink...”?) Koncz Zsuzsa ezen az esten is azokra az értékeket képviselte, azokra ­­vagy azok hiányra - figyelmeztetett, amikre pályája legelejétől. „Szabad­ság, szerelem” - énekelte Sass Szilviával a Fordul a világ című albumon 88-ban, amikor érezni lehetett, hogy fordulni fog. Azt éppen nem, hogy ez a fordulat háromszázhatvan fokos lesz... Ez a két szó most is elhang­zik Závodi Gábor ironikus-szomorú-keserű szerzeményében, a Sírva vi­gad a magyarban. (Vigad még? Vagy már csak sír?) Az eszmények nem változtak. És, a mindenkori látszat ellenére, nem gyalázhatók meg bün­tetlenül. Koncz Zsuzsa - és Bródy János - a civil kurázsira is példát adnak. Nem játsszák a dalaikat a királyi adók? Itt elhangzik, a Vadvilágon is ott van a Mi lett belőled. Meg merik kérdezni. Ködös, bizonytalan fogalom 371

Next