D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)
Képek, szobrok
Ki tudja, hogy egy gazdaságszervezéssel és tőkebefektetéssel foglalkozó zrt. miért épp a Duna ihlette versekből és képekből összeállított albummal - a szerkesztő Bíró Katalin - akar kedveskedni ügyfeleinek (tán az aranyaranymosás-víz asszociációs soron jutott el ide), de semmi kifogásunk nem lehet e szándék ellen. Szép a Molnár Attila tervezte kötet, a szövegek válogatója, Katona Zsuzsa szintén alapos munkát végzett. Igaz, nem volt nehéz dolga, a kilenc országot érintő, 2860 km-es folyó sok művet ihletett, verset és prózát egyaránt. Lám, csak a magyar irodalomból vett alkotásokból meg lehetett tölteni egy karcsú könyvet! Természetesen itt van Vörösmartytól A búvár Kund, Eötvöstől a Búcsú, Aranytól a Híd-avatás, Adytól A Duna vallomása s József Attilától, naná, A Dunánál. Nem baj. Vannak kevésbé ismert szövegek is, Szép Ernőtől, Szerb Antaltól. Az pedig külön és hangsúlyosan üdvözlendő, hogy a válogatásban kortársak is szerepelnek, például Csoóri Sándor, Dobai Péter, Esterházy Péter, Határ Győző, Kántor Péter, Tóth Krisztina. (Hiányzók például: Bacher Iván, Győré Balázs, Parti Nagy Lajos - ám tudjuk azt is, mindenki nem lehet itt.) De mindettől még nem jönnénk lázba, hisz „csak” egy ajándéknak szánt, sikerült vállalati kiadványt tartanánk kézben. Itt vannak azonban Franki Aliona gyönyörű fotói, amik révén az összeállítás megemelkedik, művészeti albummá válik. Harmincegy fekete-fehér és három színes kép. Legtöbbjükön az az időtlen nyugalom, ami anynyira hiányzik belőlünk s körülöttünk, s ami, lám, megtalálható. A hullámok játékában, a vízre hajló faágban, abban, ahogy a láncszemeken megcsillan a fény. Ezeken a fotókon még Budapest is szép, a város, aminek eltűnő, múlttá váló, múlttá málló lakóit, helyeit, boltjait és temetőit, presszóit és kávéházait épp Franki Aliona örökítette-örökíti meg ritka empátiával. Most talán csak a Duna-parti fémcipők figyelmeztetnek a világra, amiben élünk. 2009-2010 408