D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)
Iskola
írta Az európai irodalom történetének Bevezetésé ben. Hogy ezt az egységes világot, hogy ezt a szőttest a diákok akarják is megismerni - azt már nehezebb elérni. Vágyni a megismerésre Az ismeretnél fontosabb a vágy az ismeretre. A kíváncsiság. A nyitottság. Igazából ezt a vágyat, kíváncsiságot szeretném felébreszteni. Tudom, nem lehet mindenkiben, de a többségben feltehetően igen. Ez a tanáron, az iskolán is múlik, ez múlik rajtuk igazán. Az irodalomórákon azt igyekeznék tudatosítani, hogy a távolinak tűnő művekben is rólunk van szó. Lehet a Rómeó és Júliát vagy a királydrámákat úgy elemezni, mint reneszánsz műalkotásokat. De valójában az osztály Rómeókkal és Júliákkal, mi több, Mercutiókkal és Tybaltokkal van tele, a tanári karban vagy a szülők közt pedig, bizony, megbújhat egy-egy III. Richárd. Mindenki akkor figyel a legjobban, ha érzi, róla van szó. És tényleg róla van szó... A királydrámák itt játszódnak köröttünk: bennük a mindenkori hatalom működésének pontos rajza. Az ógörög tragédiák ott sikoltanak a bűnügyi hírekben. Egy elitiskolában rengeteg tudást kell és lehet átadni. De az iskolák többsége nem elitiskola. Nem lennék maximalista. Kevesebbet, de azt jól és alaposan. Fontosabbnak tartanám, hogy közösen ki tudjuk bontani, mit is jelenthet például ez a jelzős szerkezet Radnóti Sem emlék, sem varázslat című versében: „érett és tűnődő kevésszavú alázat”, mint hogy a diák lélektelenül fel tudja sorolni Radnóti költői korszakait, vagy mit jelent Adynál a „Vagyok egy ágban szabadulás, béklyó”, mire is nincs bocsánat József Attilánál a Tudod, hogy nincs bocsánatban. Olvasni tanítanék. Egy átlagos középiskola átlagos diákja nem akar irodalomtörténész, atomfizikus vagy génsebész lenni, s ez nem baj. Az sem, hogy nem fog hetente kétszer színházba és háromszor moziba menni, nem fog ötezer kötetes könyvtárat gyűjteni. Ez így természetes. Baj az lenne, ha soha nem akarna színházba és moziba menni, ha egyetlen könyvet sem akarna elolvasni, ha kinevetné azt, aki olvas. Ez sem úgy lenne baj, mint a csuszamlásos rekeszizomsérv. Csak rossz a világban lévő szépre való nyitottság nélkül élni, akkor is, ha a dolog természeténél fogva ez nem zavarja 442