D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)
Könnyű, vegyes
ai osztály - akkor, 85-ben, jelent meg egy alapos áttekintése a Pszichológia című lapban Heinz Kohut nárcizmuselméletéről, megajándékozott egy különlenyomattal, a dedikáció szerint „különös tekintettel a 124. oldal egyik részletére”. (Azóta Kohuttól napvilágot látott magyarul A szelj analízise, harminc év késéssel, 2001-ben. A legfrissebb, 2016-os, kiváló munka a témakörben Bánki Györgytől A legnagyszerűbb könyv a nácizmusról. Legyünk tájékozottak!) Én addig borderline-nzk diagnosztizáltam magam, finoman kapcsolatot teremtve József Attilával, de ha nárcizmus, hát nárcizmus. És szorongás-szempontból - Jaj, szeressetek szilajon, / hessentsétek el nagy bajom! - szinte mindegy. A 124. oldalon a nárcizmus érettebb formáiról van szó, amik közé Kohut az empátiát, a humort, a kreativitást, a bölcsességet, az önmeghatározás képességét sorolja. Dolgoztam az ügyön. Dolgozom. Talán már mutatkozik némi eredmény. Nem azért nem részletezném mindezt jobban, mert ilyesmiről nehéz beszélni, hanem azért, mert a nagy önvallomásokhoz legalább annyira kell tudni írni, mint Szent Ágoston vagy mint Keresztury Tibor, aki a Temetés az Ebihalban kötet egyik írásában, a Tíz éve címűben megrendítően vall a maga alkoholista periódusáról. Ha valaki nem tud legalább így fogalmazni, könnyen olyan lesz, mint aki a fekélyeit mutogatja kéretlenül. „Volt közben minden, ami ebben a műfajban elképzelhető - a repertoár végigmuzsikáltatott. (...) Magadhoz térni bokorban, szenespincében, műtőasztalon. Vadidegen nők ágyában. Fürdőkádban. Egy eladdig sosem látott, ismeretlen város főterén. Egész éjjel nyitva tartó várótermek mélyén, az utolsó fillérig kifosztva, beleértve táska, kabát és cipő. Téli szántóföldön, eszeveszett varjúkárogásra, percekkel a végső kihűlés előtt.” Szenespince nem volt, műtőasztal sem (nem ebben az összefüggésben), fürdőkád és főtér sem, vadidegen nők ágya igen, bokor is, bár az csak egyszer: valamit valahol belekevertek az italomba, taxiba ültettek, kiraboltak, egy vasúti töltés mellett ébredtem pirkadatkor. Már nem emlékszem, frissen kiásott zöld hullára emlékeztető külsővel mit mondtam a feleségemnek, Ildikónak, de akármit is, aligha hihette el és örülni sem látszott igazán. Vadidegen nők ágya: felébredsz hajnalban egy lakótelepi lakásban, kinézel az ablakon, nem tudod, hol vagy, de kék buszokat látsz, ez megnyugtat, feltehetően Budapesten, valahogy hazakeveredsz majd, előbb persze 480