D. Magyari Imre: Hatvan plusz. Beszélgetések, monológok (Pozsony, 2018)

Ezüstponty (Ideiglenes utószó)

gomnak vélek. Pontosan tudom tehát, hogy én ennek a rendszernek a sze­mében, itt az Ezüstponty előtt és úgy általában, nem vagyok senki és sem­mi, nem tartozom a magyar emberek közé. Ezt tudomásul veszem, sőt nagyon tudatosan nem akarok azon magyar emberek közé tartozni, akik a rendszer szemében magyar emberek. Csak mindez nagyon fárasztó. Olyan könyveket olvasunk, amiket nem is feltétlenül akartunk olvas­ni, vagy nem rájuk kényszerülve, jogos önvédelemből, Götz Alyét pél­dául, vagy Hannah Arendtét, Ernst Fraenkelét, a Doppelstaatot, Ormos Máriáéit egyfelől, másfelől Alfréd Rosenbergét (ő volt a náci párt ide­ológusa, könyve a Der Mythus des 20. Jahrhunderts. Eine Wertung der seelisch-geistigen Gestaltenkämpfe unserer Zeit), a totális állam fogalmát kifejtő, barátot és ellenséget megkülönböztető Carl Schmittéit. És olvas­suk, hallgatjuk a híreket, amik az áprilisi választásokhoz közeledve egyre megdöbbentőbbek lettek, utánuk még inkább. Állok most itt az Ezüstponty előtt és hirtelen ezt a fáradtságot érzem. Szoktam érezni máskor is. Gyakran. Egyre jobban kedvelem és, sajnos, egyre jobban értem József Attila Megfáradt ember című versét, amit fia­talon, szinte még kamaszként, tizennyolc évesen írt: A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget, harmattá vált bennem a gond és a teher: se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér, csak megfáradt ember, aki itt hever. Ez vagyok most itt az étterem kapujában, megfáradt ember. Jó lenne kicsit lazítani, jól érezni magam, enni, inni valami finomat, folytatni a délelőt­töt, ringatózni még abban a hangulatban, amit a költőnek köszönhetek. Jó lenne menedéket találni, egy órára, másfélre. Csak van bennem valami félelem, egyre erősödő félelem. Mi van, ha odabent a Kossuth rádió szól? Az Ml, az Echo tévé? A pul­ton a Magyar Idők hever? A pincér mond valamit? A másik asztalnál mondanak valamit? Bizonyára indokolatlanul félek, az Ezüstponty remek hely lehet, pom­pás konyhával, kitűnő felszolgálással. De már kondicionálódtam ar­ra, hogy egy ismeretlen presszóban, kocsmában, akár egy hosszabb villamosúton is elhangzik valami cigányellenes, zsidóellenes, migránsel-510

Next