Dalos György: A közgazdász bukása (Pozsony, 2013)
Harmadik rész 1968
a beilleszkedés. Nyugaton, ahol ember embernek farkasa, még nehezebben menne. De ne gondold, hogy itt harc nélkül győzhetsz. Ez is társadalom, és ráadásul megvannak a maga múltból öröklött polgári előítéletei. A kapitalizmusban az ember először megteremti az egzisztenciáját, lakást szerez, és autót vesz magának, azután gondol a családalapításra. A szocializmusban mindez fordítva van. Az ember megnősül, ezzel bizonyítja, hogy szolid életformára törekszik, és utána kiverekszi magának, amire szüksége van. Dettyvel például úgy tervezzük, hogy házasságkötés után tüstént lakáskérvényt adunk be, s mert közben nyilván megszületik a gyerek, esetleg egymás után kettő, addig koptatjuk a tanácsnál a küszöböt, míg megpuhulnak. Meg aztán csak akad az embernek a munkahelyén is valami kapcsolata. Azon kívül egy dolog az élet és más a romantika. Szóval, öreg, ha szereted ezt a lányt, tedd félre a kételyeidet és viselkedj férfi módra! Persze, minden házasság kétesélyes, de a magányos embernek semmi esélye nincs a társadalomban. Mint a költő mondja: „Nem sors az egyes ember sorsa.” Ennél a József Attila-idézetnél azután abba is hagyta, de Kolozs már így is meg volt illetődve, mert nem emlékezett rá, hogy barátja egyetlen beszélgetésükben is irodalmi példához folyamodott volna. Néhány napig még szabódott, de aztán beadta 133