Dalos György: Tíz esztendő. Európai naplójegyzetek (Pozsony, 2016)
2008 Szubkultúra
jelentett. Nagy becsben lehetett a Cégnél, mert javaslatokat is kértek tőle a besúgottak ügyében. Esetemben ekként fogalmazott: „Amígműködni fog, ártani is fog. Csak ártalmatlanná tehető.” Mit mondjak, harmincöt év után is megdobbant a szívem. Aczél, Kardos és egy albán atomfizikus Belenézek, tudat alatt kíváncsi állat, aki vagyok, a Pethő Sándor által alapított, majd mások által alakított napilapba, s mit kell olvasnom? Azt, hogy engem Konrád Györggyel, Haraszti Miklóssal és Eörsi Istvánnal egyetemben Aczél György tukmált rá a Magvető Könyvkiadóra, s tette ezt a kényszernek engedelmeskedő Kardos György igazgató jobb szándéka ellenére. Előzőleg azonban Aczél kiküldött engem Nyugat-Berlinbe. Miután ott üldözött íróként jól megfürödtem a dicsőségben, persze már nem fűlött a fogam a Magvető ajánlatához, s ezért ravaszmód mindössze fél ívnyi kéziratot adtam be a kiadónak, csak hogy elszabotáljam a kompromittáló hazai publikációt. Szerepel még a történetben Rákosi Mátyás, Kádár János, a KGB, Márai Sándor s persze szerény álca mögött maga a cikkíró, aki a Magvető lektoraként tehetségéhez mérten segítette Kardost bámulatra méltó és egyedülállóan merész vállalkozásában, miszerint könyvkiadó létére könyveket próbált kiadni. A cikk szerzőjének nevét ezennel elhallgatom: gyermekeink ugyanis annak idején együtt jártak bölcsődébe, s ott mély és igaz érzések fűzték őket egymáshoz. Na már most, ha ő harminc év múlva mindenáron Montague akar is lenni, miért legyek én neki Capuletje ? A valahai demokratikus ellenzék és a Kádár-rendszer összjátékának ez az irodalomra kivetített változata főként a benne aposztrofált funkcionárius miatt érdekes. Aczélnak mintha valóban síron túli hatalma volna a magyar írólelkek fölött. Sorra olvasom a korabeli kulturális dolgozók, lírai költők, megalázott és sokat próbált lektorok emlékezéseit, amelyekből rendre kiderül, hogy ők már a fene totalitarizmus kellős közepén szembeszálltak a nagyhatalmú irodalomirányítóval. Még többen hivatkoznak arra, hogy Aczél személyesen akadályozta meg, vagy próbálta megakadályozni soron lévő művük megjelenését, netán valami sértőt mondott róluk, esetleg szóba állni sem volt hajlandó velük. Különösen ördögi módszerei közé tartozott, hogy a legmakacsabb ellenállóknak József Attila- vagy Kossuth-díjat adományozott. Nincs az árkosnak még egy politikusa, akire ilyen sokan hivatkoznának saját 89