Dénes Iván Zoltán (szerk.): Bibó István összegyűjtött írásai 3. Az önrendelkezés legitimitása (Budapest, 2020)
Reflexiók és visszaemlékezések
1933-ban megjelent a hitlerizmus, aminek egyelőre az a hatása volt, hogy csökkent a kommunizmus orientációs jelentősége, ugyanakkor a hitlerizmus még nem volt elsöprő erejű, és ebben a résben megindult egy öntörvényű magyar fejlődés, amit leginkább a népi mozgalom képviselt, amely akkor a magyar realitásokhoz a legjobban igazodott, annak ellenére, hogy az előírásos orientációs sémákhoz nagyon kis mértékben igazodott. De ez a bizonyos összekeveredés a magyar realitástól nem volt idegen, és nem vagyok biztos benne, hogy olyan magától értetődő és természetes az, hogy a hiderizmus a zsidókérdést és a német hatalomhoz való viszonyt tette meg döntő vízválasztókká. A lényeg az, hogy az ekkor előtérbe került magyar népi irodalom és mozgalom iránt a fennálló rendszer értelmiségi része egyszerre elkezdett rendkívül érdeklődni, mert egy olyan reformlehetőséget láttak benne, amelyik esedeg még nem egészen kommunizmus, ugyanakkor valami nagyon magyar dolog, és a parasztságra helyezi a súlypontot, amit mindig jobban szerettünk, mint a munkásságot és így tovább... Szóval ebben az egész gondolatkörben egyszerre megindult olyan embereknek, mint Szekfű Gyula és Kozma Miklós,38 a népiek iránti érdeklődése. Ugyanakkor a Horthy-hatalom engedett annyi sajtószabadságot, hogy aki bizonyos tabukat nem érintett, nagyon sok mindent elmondhatott. Budapesten akkor minden második vendéglőben ült egy asztaltársaság, amelyik az országot meg akarta váltani, reformálni, változtatni, ezek között már akkor voltak egyértelműen fasiszta jellegűek, amelyeknek csak a létezéséről tudok, de volt egy csomó olyan, amely ehhez a népi, népi demokratikus, márciusi frontos vonalhoz többé-kevésbé közel állt. Mindennemű fontossági sorrend nélkül, csak úgy ötletszerűen mondom, ami eszembe jut. Volt a Gombos Feri bácsinak - aki Simándi Pál néven publikált - egy asztaltársasága, sok fiatallal. Volt egy csoport, amellyel mi is összejöttünk: négyen ültünk egy asztalnál, Erdei, én, Keresztes Károly és egy Zahorán nevű fiatalember. Később ebből a Keresztes-, Zahorán-, Bartók János-együttesből született meg a „MIKSZ” nevű szervezet (Művészek, írók és Kutatók Szövetkezete), mely szabályos szövetkezetként előadásokat és esteket tartott, József Attila-estet és Bartók-előadást. Egy Rácz Kálmán nevű képviselőnek volt egy fiatalokat is magába foglaló csoportja, melyet közelebbről nem ismertem. Rácz Kálmán egy, a Szovjetunióról szóló, az akkori viszonyok között szovjetbarátnak számító írásnak volt a szerzője, majd később egyik napról 38 Kozma Miklós (1884-1941): katonatiszt, politikus. 1919-ben Szegeden a Nemzeti Hadsereg propaganda- és védelmi osztályának vezetője, majd Horthy kabinetirodájának katonai referense. 1922-től az MTI, 1925-től a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elnöke. 1935. március 4-től 1937. február 3-ig a Gömbös-, majd a Darányi-kormány belügyminisztere. 1940. szeptember 12-től 1941. december 8-ig Kárpátalja kormányzói biztosa. Ormos Mária: Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós. I II. (2000) 1128