Dénes Iván Zoltán (szerk.): Bibó István összegyűjtött írásai 3. Az önrendelkezés legitimitása (Budapest, 2020)
Reflexiók és visszaemlékezések
Ugyanez oldal alján, az 5. jegyzetbe valamiképpen bele kellene vonni a következő oldalon mondott jelentős tényt, hogy ti. az említett választáson Gömbös Gyula rendkívül brutális módszerekkel elütötte Bajcsy-Zsilinszky Endrét a képviselőségtől,269 tehát nemcsak azért nem volt ott Bajcsy-Zsilinszky Endre, mert őt amúgy is nagyon jól ismerte a miniszterelnök, hanem azért is, mert ettől a perctől kezdve teljes mértékben szakítottak egymással. Ezért Bajcsy-Zsilinszky Endre különösen rossz néven vette az íróktól, hogy egyáltalán elmentek Gömbös Gyulához, bár bármiféle hiteles beszámoló az ott történtekről teljesen megnyugtathatta volna. A 154. oldal második bekezdésének a közepén az az összegezés, hogy Gömbös csendes megértést mutatott, de nem ígért semmit, nem az írók egészének az összegezése volt, csak közülük talán egynek, és az, ami a következő bekezdés elején mondatik, hogy az írók és a kormány között egy szervezetlen együttműködés kezdődött, valamilyen hallgatag támogatása Gömbösnek, az kizárólag Kodolányinak a megjegyzése, aki talán bizonyos fokig valóban így viselkedett, az írók többsége azonban ebben egyáltalán nem vett részt. Ellentmondásban van ezzel a tétellel a 155. oldal második bekezdésében foglalt az a helyes megállapítás is, hogy az íróknak ezt követően a reformkérdésekről írt cikkeik egyáltalán nem mutatják azt, hogy a kormányt támogatják. így nem helytálló a harmadik bekezdés elejének az az állítása sem, hogy a Gömbössel való találkozás keserű csalódást jelentett az írók és Zilahy számára. Csak Zilahy és esetleg egy vagy két író számára jelenthette ezt, akik túl sokat vártak ettől. A 155. oldal első bekezdésének a vége felé áll az, hogy Nagy Lajos nem volt népi, hanem inkább „polgári” szocialista. Azt ugyan nehéz megmondani, hogy ez pontosan mit jelent, de Nagy Lajost lehet egyszerűen szocialistának vagy kommunistának minősíteni. A 155. oldal alján lévő utolsó bekezdésben foglaltakra nézve meg kell állapítani, hogy József Attila és a hozzá közel álló ún. urbánusok a népieket azért támadták, mert eleve feltételezték róluk a velük szemben emelt nacionalizmus és egyéb vádak jegyében, hogy ha egyszer Gömbössel összetalálkoztak, ott komoly, beható és közeledést jelentő tárgyalásokat folytattak. A világos tények kétségessé sem teszik, hogy erről szó se volt. Az oldal legalján lévő az a gondolatmenet, hogy nem lehet tudni, vajon Gömbös a reformdolgokat komolyan vette-e vagy sem, az előbbiekben Gömbösről mondottak fényében teljesen valószínűden, és a könyv 269 Az 1935-ös parlamenti választáson Gömbös Gyula Bajcsy-Zsilinszky Endrével szemben Tarpán (Szabolcs-Szatmár megye) egy Kenyeres (Kaufmann) Miklós nevű politikai szélhámost léptetett fel, akit a helyi közigazgatás erőszakos támogatásával és csalások sorozatával meg is választottak. A választási bíróság azonban a tiltakozások miatt kénytelen volt Kenyerest a mandátumától megfosztani. Az újból kiírt választást Bajcsy-Zsilinszky minimális különbséggel, de ismét elvesztette. Dernői Kovács László: Bajcsy-Zsilinszky. (1966) 28-44. 1346